Már jó régen nem jelentkeztem de én már csak ilyen vagyok... :) Egy éve és egy hónapja élünk Londonban és összességében azt kell mondjam: még nem bántuk meg. Én egy éve dolgozom, ugyanabban a kis hotelben, ahol kezdtem. Az egy év alatt rengeteg lány fordult meg nálunk és ugyanannyi el is ment. Már lassan nem tudom nyomon követni a jövés-menést. Anikó, aki akkor jött ide, amikor az első szabadságomra mentem, küzdött, mint a fogatlan oroszlán, óránként fakadt sírva de akkor sem adta fel. Több mint egy hónapja dolgozott már nálunk, amikor egyszer véletlenül elmentem a szobája előtt és azt látom, hogy Anikó bent áll a fal és a matrac között, az ágykereten. Kérdezem tőle: te mit csinálsz? Azt mondja: teszi fel a lepedőt...magyarul: semmit sem fejlődött. :D Végül azért került el tőlünk, mert a párja, aki viszont egész jól megértette magát angolul, viszont munkát nem talált valami rejtélyes módon (?), elunta, hogy Anikó mindig késő este ér haza és sosincs vacsora időben az asztalon, így -nemes egyszerűséggel! - átkérte egy hozzájuk közelebbi hotelbe. Őt követte egy román kislány, ő három hétig bírta, elment. Ezután jött egy magyar, szóltak a recepcióról, hogy menjek fel érte. Felbattyogok, és szembe találom magam egy muszlim nővel, fején a hagyományos kendő. Kérdezem a recepcióst, hogy hova lett az új munkaerő, mire rábök:ő lenne az... Mivel intelligens ember vagyok - asszem - szemem rebbent csak kicsit. Kiderült, hogy muzulmán férje van, miatta vette fel ezt a vallást, egyébként perfect angol. Nem egészen értettem, hogyan is került ide, de azt mondta: ő dolgozni akar, bármit. Mondom: azt itt lehet, ám rövidesen kiderült, hogy komoly gondjai vannak más emberek megítélésével. Pillanatok alatt kiderült, hogy itt senkinek nem jó az angolja, csak neki. Ő a vallása miatt nem beszél férfiakkal - ez egy napig tartott, másnap már vidáman cseverészett a karbantartó sráccal. Egyébként meg, ne gondolja senki, hogy ŐŐŐ itt dolgozni fog, csak addig marad, amíg órabérben fizetik és amíg a férjét nem tudja honosítani, hogy aztán majd jól eltartsa őt, mint minden hithű muszlim teszi ezt a feleségével. Ja! És borzasztóan mocskos szája volt, úgy értem: szinte mindig káromkodott.Nem értem miért, de majdnem egészen egy hónapig eltűrték neki ezt a lassú tempót, végül kirúgták. Újabb lány: két napot volt, beleértve a tréninget is, a harmadik napon bejelentette, hogy terhes és nem jön többet...fogalmam sincs, igazat mondott-e, de ennél jobbat is kitalálhatott volna, mondjuk, elég lett volna annyi, hogy: nem. Közben Florica is elment szabira, ami nála általában hosszúra szokott nyúlni, addigra volt már egy román kislány, Monica, aki nem adta fel, voltunk tehát ketten. Mindez nyáron, Olimpia, turisztikai csúcs, ritka volt az a nap, amikor nem húsz fölött volt az egy főre jutó szobaszám, mi pedig vártuk a megváltót, aki nem azt üzeni, hogy drága a metróbérlet, meg igazából nem is erre gondolt. És akkor jött a Kitti, aki fiatal, 22 éves és az első két hetem azzal telt el, hogy lebeszéljem arról, hogy felmondjon. De a ritmust igazából ő sem bírta felvenni, ráadásul - nem értem miért - de úgy viselkedik, mint aki szívességet tesz azzal, hogy itt dolgozik. Már egy hónapja figyelmeztették, hogy baj lesz, ha nem iparkodik de valamiért ezt nem vette komolyan és  - anélkül, hogy bárkivel egyeztetett volna, mint egy normális munkahelyen szokás - megvette magának a repülőjegyet, hogy karácsonykor hazamegy, bármi is történik. Közben én is hazamentem, így lázasan kerestek valakit Kitti helyére, de nem sikerült senkit sem találni, így  Monica volt kénytelen engem helyettesíteni... hát, nem volt őszinte a mosolya... Kitti, azt gondolván, hogy mivel eddig nem rúgták ki, már nem is fogják, felbátorodott és kategorikusan kijelentette, hogy akár elengedik, akár nem: mindenképpen elmegy három hétre szabira, he nem engedik el, felmond!  Mondjuk, ennyi szabi nem is járna neki azokra a hónapokra, amióta dolgozik - így nyílt kenyértörésre került sor: Kittinek mennie kell! A hét elején jött is egy magyar lány, akit én tanítottam be de amikor az ágyat csinálta először, olyan gyakorlott és szakszerű mozdulatokkal dolgozott, hogy gyanút fogtam. Állítása szerint otthon is szobalányként dolgozott. Mondom: szólhattál volna, akkor nem csinálok hülyét magamból. Kitti viszont berágott, hogy ő nem is mondott fel, csak kilátásba helyezte és majd ő bemegy botrányt csinálni az ügynökségre, mert őt nem lehet csak úgy elküldeni. Hát... lehet! Bár, még így is tisztességesek voltak vele, mert felajánlották, hogy ne mondjon fel - nem is tudna, mert még munkaszerződése sincs! - majd ha visszajön és van munka, akkor dolgozhat. Most itt tartunk. Ezt csak azért írtam le, hogy tudjátok:sokan vannak, akik nem akarnak alkalmazkodni, aztán a neten telesírják az oldalakat, hogy az angolok milyen szemetek...
   Már előre rettegek, hogy közeledik a karácsony és csak ketten vagyunk stabilak: Florica és én ... hogy mi lesz ebből?! Majd megírom! :D