Helyzetjelentés...

Nincs magyarázat, egyszerűen egy lusta disznó vagyok... Igazából mentségemre szolgáljon, hogy... nincs "hogy". Még azt sem mondhatom, hogy hülyére dolgoztam volna magam az elmúlt héten, mivel az európai hóhelyzet miatt szinte alig voltak átmenő turisták, így szobáink sem nagyon voltak. Egyébként Londonban egy darabig, mintegy egész egy hétig tél volt, hóval, hideggel, mindennel. Titkon reménykedtünk, hogy majd jól leáll a tömegközlekedés és nem kell mennünk dolgozni, de nem állt le egyetlen nyavalyás percre sem! Az első hóhullást sokan fényképezték itt az utcánkban, sokan építettek hóembert de ennél nagyobb izgalmat nem váltott ki az emberekből. Ami arra utalt, hogy hidegebb lett az az volt, hogy még az angolok is elővették a felöltőjüket és sokan sapkát is húztak, ám továbbra is akadtak olyanok, akik zokni és harisnya nélkül, balerina cipőben totyogtak a bokáig érő hóban! Néha egyáltalán nem értem az angolokat...
Számomra egyetlen " előnye " volt a hóesésnek: hatalmasat estem a hotel előtt, amikor kimentem a benti gumitalpú cipőmben cigizni és elfelejtettem, hogy hó van odakünn. Utoljára azt hiszem 30 éve estem el, legalábbis ennyire. Spanyol fiúk szedtek össze, akik riadtan kérdezgették, hogy jól vagyok-e, mondtam: persze, minden rendben, majd elbicegtem cigizni... Viszont "szerencsémre" a beteg derékrészemre estem és az ütés valamit helyrerakott a porckorongom körül, mert azóta nem a derekam fáj, hanem a lábam, viszont le tudok feküdni! :) Ati szerint ez lehet a jövőben a gyógymód: ha fáj a sérvem, csak kimegyek az utcára és néha odaverem magam a földhöz...Ha megkérdezik, miért teszem mindezt, majd azt mondom: öngyógyítás...
Ati egyébként túl van élete legnagyobb projektjén: kifestett egy egész házat! Ezt annak fényében olvassátok, hogy életében egyszer festett eddig ablakot; a festők 3 napig próbálták leégetni utána a felhordott festékrétegeket, otthon pedig két év alatt nem tudtam rávenni arra, hogy kicseréljen egy nyavalyás lámpa búrát az étkezőben. Tehát ez nagyon nagy tett az Ő részéről, mondjuk az enyémről is, mert amennyiben Attila csinál valamit, azt teljes elánnal teszi és ilyenkor elviselhetetlen! Persze én már ismerem, így csak a második hét végén borultam ki...
Addig minden este türelmesen végighallgattam a beszámolókat a lakásfelújítás valamennyi apró részletét illetően ami roppant érdekfeszítő volt, elhihetitek! :D
A hotelben viszonylagos nyugalom van: Ezt csak egy rövid ellenőrzés zavarta meg valami hivatal részéről, amelyet ezúttal az általam felügyelt szobákban ejtettek meg:kicsit izgultam a supervisorral egyetemben de a takarításban nem találtak kivetni valót. Másnap reggel viszont nekem ugrott a karbantartó, mert az egyik szobában el volt tömve a légkondicionáló cső- ezt a vendégek előszeretettel dugdossák tele zoknival, papírral meg amivel csak tudják - és szerinte ezt nekem kellett volna észrevennem. Mondtam, hogy én a padlót figyelem és nem a plafont, egyébként sem az én dolgom, hanem az övé, így őt rámolták le és nem engem. Tett ugyan némi bágyadt erőfeszítés arra, hogy az én nyakamba varrja a felelősséget de azóta jobbnak látja, hogy végre tegye a dolgát, így minden nap végigjárja a kiürülő szobákat és ellenőrzi a lukakat.
A szálloda takarítást egyébként ne csak az én beszámolóm alapján ítéljétek meg, hiszen én egy kicsi szállóban dolgozom. Az igazi csúcs, az a 4-5 csillagos szálloda, ahol sokkal jobbak a feltételek: kevesebb (?) szobát - 12-től 16-ig terjed, helytől függően - kell naponta megcsinálni. Viszont van külön kis kocsijuk a tisztítószereknek, az ágyak vagy gurulósak vagy lepattinthatók, mindenesetre jobban megközelíthetőek és több idő is van rájuk. Az ilyen hotelekben általában adnak egyenruhát, van ebéd és napi 8 órás munkaidő. Viszont van bútor a szobában, amelyeket minden nap fényesre kell vikszolni, a fürdőkben sűrűn előfordul a jakuzzi, amit szintén nem egy leányálom tisztára súrolni és olyan supervisorok vannak, hogy az Isten legyen irgalmas a szobalányokhoz! Az ilyen szállodákban jobban is lehet keresni de maga a munka ugyanolyan kemény, ha nem keményebb.
Munkaerőpiaci helyzetről azt tudom mondani, hogy a nők elhelyezkedési esélyei lényegesen jobbak Londonban, mint a férfiaké, főleg ha nincs nyelvtudása az illetőnek. Sok olyan férfit ismerek, akik már hónapok óta itt vannak de mivel nem beszélnek semmit angolul, egyszerűen nem kapnak munkát. Mostanában sok értelmiségi férfi jön ki: régész, nyelvtanár. Ők tudnak angolul, így sikerült konyhai mosogatói munkát megcsípniük... ezzel szerintem mindent elmondtam... Sokan bíznak a közelgő Olimpiában de a jelenlegi információm szerint ezekre a munkákra csak olyanok jelentkezhetnek, akik már legalább egy éve Angliában dolgoznak, gondolom biztonsági okokból kifolyólag. Egyébként baromi nagy szerencsénk van, mert abban a városrészben lakunk, amely az Olimpia központja lesz, vagy már az is. Minden nap látom a hatalmas komplexumokat és minden reggel meg este látni fogom a olimpiai lángot, meg látjuk majd a nyitó és záró tűzijátékot is! Ez nagyon jó... ha már a versenyeket nem látom...:(
Röviden most ennyi, remélem legközelebb hamarabb jelentkezem!

A londoni tömegközlekedésről...

Erősen gondolkodtam, hogy folytassam-e a blogírást, mivel a legutóbbi bejegyzést követően egész héten a leírtakhoz kísértetesen hasonló szituációkba kerültem. Az egyik nap közepe fele, amikor is 8 szobában 12 foltos huzatom volt, eljutottam arra a szintre, hogy hazajövök... Egyébként innen szeretnék piros lapot felmutatni Herr Zimmermannak, aki a British Airwaiys-sel érkezett és sárga lapos figyelmeztetésben részesítem Mr. Marco-t, aki szintén ezzel a légitársasággal érkezett! Iszonyú kupit hagytak maguk után...
Most tehát megosztom azokat az élményeket, amelyek eddig értek a londoni tömegközlekedésben de amennyiben holnaptól minden nap elkések, ne lepődjetek meg ha nem jelentkezem többet! :D
Szóval: első látásra a tömegközlekedés és általában a közlekedés bonyolultnak tűnhet...mert az is! Én a mai napig nem szoktam meg a bal oldali közlekedést, pedig a londoniak - gondolván a sok idegenre! - minden átkelőnél, hangsúlyozom: mindegyiknél (sic!) előzékenyen és gondosan ráfestik az úttestre, hogy merre fordítsd a fejed, amennyiben át akarsz kelni. Ettől függetlenül én még mindig mindenfele nézelődöm, biztos, ami biztos alapon! Az első napokban azt is nehéz volt megszokni, hogy a megfelelő buszmegálló nem a menetirány szerinti másik oldalon van, jó néhány járatot el is szalasztottunk...
Londonban két dolog van, ami nagyon drága: a lakás és a közlekedés. Használhatsz buszt vagy metrot, a busz az olcsóbb, de ez a kiszámíthatatlanabb bizonyos értelemben. Én speciel busszal járok, mert kb. másfél óra csak az út, tehát nem vészes, de akinek nagyon messze van a munkahelye, az metroval jár vagy a kettővel egyszerre. Egy heti buszbérlet jelenleg 19 font, a metro drágább; attól függ hány zónára váltod meg, rossz esetben több mint 40 font is lehet! Ez azért elég drága. A metroról nem tudok írni, mert azt nem használom de buszos élményeim azok vannak dögivel! Egyébként amikor megérkezel Londonba az első dolgod úgy is az lesz, hogy veszel egy oyster kártyát és azt feltöltöd minimum 5 fonttal. Bele tellett jó pár hétbe, mire kiderült, hogy van napijegy is, ami jelenleg 4,30. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az utazás megkezdése előtt ennyivel feltöltöd a kártyádat, annyi buszt használsz, amennyit csak akarsz! Érdekes és mindenesetre tanulságos, hogy az angolok arra használják a számítógépes rendszert, amire való: vagyis mindennapjaink megkönnyítésére! Így a kártyák feltöltése is elektronikus úton történik és magán a buszon is elektromosan chekkolsz, sőt az ellenőrök is elektromos kütyükkel ellenőrzik a kártyák érvényességét.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a buszokat itt le kell inteni! Hiába állsz a megállóban, ha nem integetsz a sofőr tovább megy. Persze előfordul, hogy integetsz és akkor sem áll meg. Nos ez azt jelenti, hogy egy talpalatnyi hely sincs a járművön!
A londoni buszokon a sofőr a teljhatalmú úr! Ez szentírás! Amennyiben egy sofőr úgy ítéli meg, hogy valami olyan történik a buszon, ami neki nem tetszik - mondjuk állnak a busz lépcsőjén vagy többszöri felszólítás ellenére sem mennek beljebb a buszban - egyszerűen nem indul el.
Vannak rendes és nem rendes sofőrök, csakúgy mint otthon. Van aki megvár ha látja, hogy szaladsz de akad olyan is, aki akkor sem nyitja ki az ajtót ha ott toporogsz ... A londoni buszközlekedést sokan szidják, megbízhatatlannak és lassúnak tartják. Mondjuk van benne valami. A legnagyobb gond az, hogy a megállók egymást érik, alig pár száz méter van közöttük, nehogy már gyalogolni kelljen olyan sokat! Így történhet meg az, hogy az egyébként alig 20 perces út közel a duplájára emelkedik és ha csúcsforgalom netán baleset is van, akkor ne tudjátok meg! Én eddig egyszer szaladtam bele egy ilyenbe: 3 órán keresztül araszoltunk...Még jó, hogy volt nálam víz! Ati persze előzékenyen felajánlotta, hogy értem jön kocsival bár azt nem tudta megmondani, hogy ha mi nem haladunk a dugóban, akkor vele hogyan haladnánk? De Ati már csak ilyen! :)
Londonban nagyon alaposan meg kell tervezned az utazásodat: előfordul, hogy csak 5 perccel indulsz később de a reggeli csúcs miatt háromnegyed órát késel! Tehát van értelme futni a busz után, illetve van értelme szardíniaként utazni. A buszok viszonylag sűrűn járnak, van olyan, hogy egyszerre 3-4 egyforma járat jön egymás után, aztán negyed óráig semmi!
Érdekesség még az is, hogy mondjuk felszállsz egy buszra, amelyikre ki van írva, hogy mi a végállomás. Utazol, utazol, egyszer csak felnézel...és már más a végállomás, természetesen 2-3 megállóval azelőtt, ahol neked le kellene szállnod! Kicsit bosszantó?!
A kedvencem a sofőrcsere: menet közben váltanak egy bizonyos ponton s újabban kétszer jártam úgy, hogy az utasokat is letessékelték a buszokról. De előfordul az is, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag szállítanak le, menet közben. A sofőr valamit elhadar a hangosbemondóba, torzít is nem is érted mi a kínja, mert akcentussal beszél de addig hajtogatja, hogy a busz nem megy tovább amíg mindenki le nem száll, ő meg vígan elhajt...
A másik nagy kedvencem az, amikor valaki felszáll és lecövekel az ajtó előtt, mellett - mindegy, de nagyon útban van! - és vagy csak áll ott mint a sóbálvány, vagy neki áll nyomogatni a telefonját és egy istennek sem menne arrébb! Egy-egy megállónál úgy kell átverekedned magad a masszív tömegen, mert mindenki megáll azon a szent helyen ahol felszállt. Kicsit idegesítő szokás.
Mindent egybe vetve Londonban jó buszozni. Az emeletes buszok befogadóképessége határtalan, amikor először megláttam a tömeget, ami a megállóban volt azt mondtam: lehetetlen, hogy ezek mind felférjenek! Felfértek... Az is jó, hogy látod a várost és mindig történik valami vagy az utcákon vagy a buszon. Legutóbb pl. egy erősen italos állapotban és még valami más anyag hatása alatt álló lány kötött bele egy jól szituált emigránsba. A vége az lett, hogy jól összeverekedtek! :D Na persze, az ilyen eset nagyon ritka! Max. annyi történik, hogy békésen araszolgatsz hazafelé és reméled, hogy nem lesz dugó! Ámen!

A balga szobalány esete...

Nos! A nap úgy kezdődik, hogy megtöltöd a vödreidet. Már a harmadik lépésnél észleled, hogy a felmosó vizes vödrödbe túl sok vizet tettél, egész nap ezt kell majd cipelned de nincs idő visszafordulni, csak remélni lehet, hogy a szobabeosztást úgy kapod majd, hogy a víz mennyisége rövid időn belül csökkenni fog. A szobabeosztás természetesen nem ezt a jelenséget vetíti előre; az üres szobák szanaszét vannak szerte a hotelben, vízmennyiség tehát marad! Sóhajtasz egyet, szobabeosztás zsebbe, túltöltött vödör a kézbe: indulás. Első szoba szerencsére a földszinten, igaz nem a kedvenced, túl nagy a fürdő, elég nehéz takarítani, az ágy pedig a legszorosabb az egész szállodában. Nem baj, hamar túl leszünk rajta! Vödrök szoba előtt le, kopogás: "takarító!" felkiáltás, ha senki nem válaszol, akkor nem tévedtek a főnökök, kinyithatod az ajtót. / Ha válaszol valaki, akkor halk "sorry" után elkotródsz./
Ajtó nyílik, villany fel, lélegzet eláll: szerte a földön szemét, az ágynemű összetúrva, mintha csata folyt volna, a fürdőben áll a víz, a szemetes tele a WC-papírból gyúrt galacsinokkal, mintha unatkoztak volna a klotyón ülve... újabb sóhaj. A terepszemle nyomán a rendelkezésre álló 15 percből kettő mát eltelt. Irány az ágyneműs szekrény, ami a hotel másik felén van, mikor odaérsz, rájössz, hogy a kulcsot nem hoztad magaddal...halk ...".sssssza meg "hagyja el az ajkaidat. kulcsért vissza,- persze, hogy nem találod azonnal!- irány a szekrény, cucc kézbe, vissza a szobába. Szemét zsákba, rövid a körmöd így az apró műanyag izéket, amiket az újonnan vásárolt ruhákról cibáltak le hosszú másodpercekig kapirgálod; eltelt idő 4 perc.
Irány az ágy: minden le a földre, a beszorított lepedőt ráncigálod - ezt persze nem tudták összetúrni! - nehezen adja meg magát de végül győzöl! Megpróbálod elráncigálni a faltól a matracot, kétoldalt annyira szoros, hogy alig mozdul, végül lesz egy kis rés, oda pont beleillik a lepedő! Lepedő a kézbe, feldobod a levegőbe és szitáló mozdulatokkal próbálod ráilleszteni a matracra úgy, hogy a másik oldala a kis résbe szálljon. Lepedő a levegőbe emelkedik, felpúposodik, majd ernyedten vissza hullik a kiindulási pontra... újabb szitáló mozdulatok után feladod: ráveted magad a matracra és centiről-centire benyomkodod a kis résbe. Ezt követően megkeresed a megfelelő pontot, ránehezedsz a matracra amely így felemelkedik, na nem nagyon, csak annyira, hogy a lepedő két szélét valahogy beszuszakold a kis résbe. Miközben nyomkodod azon elmélkedsz: miért áldott meg ilyen vastag újakkal a teremtő, mert a sarkoknál nem emelkedik az a nyomorult matrac, egy darabig viaskodsz, aztán feladod! Újabb két perc telt el...
Matracról le, paplan a kézbe, lerángatod a koszos huzatot- persze, hogy nem jön - tiszta huzat kézbe, megkeresed a sarkokat, belerakod a paplant, beilleszted a felső részét, magasra emeled és szitáló mozdulatokkal megpróbálod végigereszteni a paplan egész hosszán. Ezt követően újra magasba emeled és ugyancsak szitáló mozdulatokkal megpróbálod a lepedőhöz hasonlóan beilleszteni a résbe. Az eredmény ugyanaz, mint a lepedőnél, az eljárás is. Amikor a kínlódást követően kisímitod a huzatot felfedezel rajta egy halvány pöttyöt vagy kis lukat vagy valami mást. Rámeredsz, hátha eltűnik, közben ráncolod a homlokodat, talán segít - végeredmény: lerángatod az ágyról, elmész egy másik huzatért és kezdődik minden elölről. Ha szerencséd van, mindezt csak egyszer ismétled meg, ha nincs ez a szám akár végtelen is lehet.. A párnahuzatokkal már nincs olyan nagy gond, mert kicsik de ez is elveszi az időt, amelyből immáron 10 perc eltelt! Végignézel az ágyon, a párnák sarkai kicsit lefiggyednek,- sebaj!, nem szépségverseny- maradék 5 perc a fürdőszobáé. Vödör a kézbe, ekkor már halkan szitkozódsz...Tisztítószer a tükörre, WC-tisztító a megfelelő helyre. Az erre a feladatra való ronggyal sikálod a tükröt, naná, hogy maszatos és a vízkő fele sem jön le, újabb adag szer, újabb sika-mika, végre jó! Van még 2 perced... Tusoló szűrője ki - a nyomorultak! hajat mostak - miközben kitisztítod a benne található hajszálakból megállapítod mint egy igazi helyszínelő, hogy huszas éveiben járó spanyolok voltak Barcelonából - persze ebben segített a poggyász szalag és a szépítőszerek romjai, meg az,hogy láttad amikor elmentek...Eközben letelt a maradék 2 perc és még hátra van a fürdőszoba jelentős része. Magasabb fokozatra kapcsolsz: nekiállsz kisikálni a WC-t, nem megy - Istenem! mikor használták ezt, amikor csak egy éjszakát töltöttek itt?!- és miközben a megkövült maradványokat próbálod eltakarítani, azon tűnődsz, megérte-e annak idején hajtani a jeles szigorlatokra? Konklúzió: fiatalkori énednek arra a felére kellett volna hallgatnod, amely már akkor is azt sugallta, hogy nem...Közben ellenőrzöd a tusfürdőt és a kézmosót, persze, hogy hiányzik valamelyik, irány tehát a messzi szekrény! Ezután szivacs a kézbe, kemikália rá, végig símítod a csaptelepet, a mosdókagylót és környékét, a zuhany minden alkatrészét és a kabin falát majd nekiállsz szárazra törölni az egészet. Eddigre már 5 perccel átlépted a megszabott időkeretet, így tovább pörögve eljutsz a zuhany csaptelepéhez. Ráborítod a ruhát, amivel takarítod, majd amikor száraz magad felé rántod a ruhát... na, ezt nem kellett volna! A rongy beleakad a zuhany kallantyújába és?! Egy pillanat múlva ott találod magad talpig lezuhanyozva, naná, hogy hideg vízzel... Miközben elbattyogsz száraz ruhát keresni, már hangosan káromkodsz, elátkozod az egész hotelt meg azt a barmot is, aki kitalálta, hogy ide gyere...persze, hogy Ati ötlete volt! De erre nincs idő, hiszen már régen túlléptél az időkorláton és még sok-sok szoba vár rád, hasonlóan kellemes élményekkel...:(