Helyzetjelentés...

Nincs magyarázat, egyszerűen egy lusta disznó vagyok... Igazából mentségemre szolgáljon, hogy... nincs "hogy". Még azt sem mondhatom, hogy hülyére dolgoztam volna magam az elmúlt héten, mivel az európai hóhelyzet miatt szinte alig voltak átmenő turisták, így szobáink sem nagyon voltak. Egyébként Londonban egy darabig, mintegy egész egy hétig tél volt, hóval, hideggel, mindennel. Titkon reménykedtünk, hogy majd jól leáll a tömegközlekedés és nem kell mennünk dolgozni, de nem állt le egyetlen nyavalyás percre sem! Az első hóhullást sokan fényképezték itt az utcánkban, sokan építettek hóembert de ennél nagyobb izgalmat nem váltott ki az emberekből. Ami arra utalt, hogy hidegebb lett az az volt, hogy még az angolok is elővették a felöltőjüket és sokan sapkát is húztak, ám továbbra is akadtak olyanok, akik zokni és harisnya nélkül, balerina cipőben totyogtak a bokáig érő hóban! Néha egyáltalán nem értem az angolokat...
Számomra egyetlen " előnye " volt a hóesésnek: hatalmasat estem a hotel előtt, amikor kimentem a benti gumitalpú cipőmben cigizni és elfelejtettem, hogy hó van odakünn. Utoljára azt hiszem 30 éve estem el, legalábbis ennyire. Spanyol fiúk szedtek össze, akik riadtan kérdezgették, hogy jól vagyok-e, mondtam: persze, minden rendben, majd elbicegtem cigizni... Viszont "szerencsémre" a beteg derékrészemre estem és az ütés valamit helyrerakott a porckorongom körül, mert azóta nem a derekam fáj, hanem a lábam, viszont le tudok feküdni! :) Ati szerint ez lehet a jövőben a gyógymód: ha fáj a sérvem, csak kimegyek az utcára és néha odaverem magam a földhöz...Ha megkérdezik, miért teszem mindezt, majd azt mondom: öngyógyítás...
Ati egyébként túl van élete legnagyobb projektjén: kifestett egy egész házat! Ezt annak fényében olvassátok, hogy életében egyszer festett eddig ablakot; a festők 3 napig próbálták leégetni utána a felhordott festékrétegeket, otthon pedig két év alatt nem tudtam rávenni arra, hogy kicseréljen egy nyavalyás lámpa búrát az étkezőben. Tehát ez nagyon nagy tett az Ő részéről, mondjuk az enyémről is, mert amennyiben Attila csinál valamit, azt teljes elánnal teszi és ilyenkor elviselhetetlen! Persze én már ismerem, így csak a második hét végén borultam ki...
Addig minden este türelmesen végighallgattam a beszámolókat a lakásfelújítás valamennyi apró részletét illetően ami roppant érdekfeszítő volt, elhihetitek! :D
A hotelben viszonylagos nyugalom van: Ezt csak egy rövid ellenőrzés zavarta meg valami hivatal részéről, amelyet ezúttal az általam felügyelt szobákban ejtettek meg:kicsit izgultam a supervisorral egyetemben de a takarításban nem találtak kivetni valót. Másnap reggel viszont nekem ugrott a karbantartó, mert az egyik szobában el volt tömve a légkondicionáló cső- ezt a vendégek előszeretettel dugdossák tele zoknival, papírral meg amivel csak tudják - és szerinte ezt nekem kellett volna észrevennem. Mondtam, hogy én a padlót figyelem és nem a plafont, egyébként sem az én dolgom, hanem az övé, így őt rámolták le és nem engem. Tett ugyan némi bágyadt erőfeszítés arra, hogy az én nyakamba varrja a felelősséget de azóta jobbnak látja, hogy végre tegye a dolgát, így minden nap végigjárja a kiürülő szobákat és ellenőrzi a lukakat.
A szálloda takarítást egyébként ne csak az én beszámolóm alapján ítéljétek meg, hiszen én egy kicsi szállóban dolgozom. Az igazi csúcs, az a 4-5 csillagos szálloda, ahol sokkal jobbak a feltételek: kevesebb (?) szobát - 12-től 16-ig terjed, helytől függően - kell naponta megcsinálni. Viszont van külön kis kocsijuk a tisztítószereknek, az ágyak vagy gurulósak vagy lepattinthatók, mindenesetre jobban megközelíthetőek és több idő is van rájuk. Az ilyen hotelekben általában adnak egyenruhát, van ebéd és napi 8 órás munkaidő. Viszont van bútor a szobában, amelyeket minden nap fényesre kell vikszolni, a fürdőkben sűrűn előfordul a jakuzzi, amit szintén nem egy leányálom tisztára súrolni és olyan supervisorok vannak, hogy az Isten legyen irgalmas a szobalányokhoz! Az ilyen szállodákban jobban is lehet keresni de maga a munka ugyanolyan kemény, ha nem keményebb.
Munkaerőpiaci helyzetről azt tudom mondani, hogy a nők elhelyezkedési esélyei lényegesen jobbak Londonban, mint a férfiaké, főleg ha nincs nyelvtudása az illetőnek. Sok olyan férfit ismerek, akik már hónapok óta itt vannak de mivel nem beszélnek semmit angolul, egyszerűen nem kapnak munkát. Mostanában sok értelmiségi férfi jön ki: régész, nyelvtanár. Ők tudnak angolul, így sikerült konyhai mosogatói munkát megcsípniük... ezzel szerintem mindent elmondtam... Sokan bíznak a közelgő Olimpiában de a jelenlegi információm szerint ezekre a munkákra csak olyanok jelentkezhetnek, akik már legalább egy éve Angliában dolgoznak, gondolom biztonsági okokból kifolyólag. Egyébként baromi nagy szerencsénk van, mert abban a városrészben lakunk, amely az Olimpia központja lesz, vagy már az is. Minden nap látom a hatalmas komplexumokat és minden reggel meg este látni fogom a olimpiai lángot, meg látjuk majd a nyitó és záró tűzijátékot is! Ez nagyon jó... ha már a versenyeket nem látom...:(
Röviden most ennyi, remélem legközelebb hamarabb jelentkezem!