Mint egy hete megírtam, sok új lány megfordult már nálunk de arról nem beszéltem, hogy ahányan csak vannak, annyiféle segítségre szorulnak. Persze nem mind, bár ha belegondolok, a muszlim lányt kivéve, mindenkinek segítettem, így vagy úgy. Igazából nem értem ugyan, de az alapszolgáltatásaim közé tartozik, hogy mindenkit én igazítsak el, hogyan juthat el a hotelhez. Hogy ez miért olyan bonyolult, fiatal, már interneten felnőtt nemzedéknek, fel nem foghatom, mert a post cod alapján simán meg lehet tervezni az útvonalat az internet segítségével. Nekem is sikerült... Ám úgy látszik, ez túl bonyolult feladat a legtöbbeknek, így kénytelen vagyok mindenkit én navigálni az első napon. Ráadásul kora reggel kell mindenkit összevadásznom a Victoria állomás környékén, ahol ilyenkor alig pár ezren igyekeznek munkába...percenként! Mert ha azt mondom, hogy keresse meg ezt vagy azt a helyet, egészen biztos, hogy nem találja, ha azt mondom, hogy legyen a Victoria előtt, akkor ő biztosan a háta mögött vár. Még szerencse, hogy voltam tájékozódási futó annak idején a gimiben, akkor nem gondoltam volna, hogy ennek egyszer még hasznát is fogom venni. Az ilyenfajta segítségnyújtás kapcsán eddig csak egy lány borított ki, mégpedig az, aki két nap után fedezte fel a terhességét. A legtöbben ugyanis, az első nap után tudnak egyedül közlekedni és minden másban is önállóak lesznek, de ez a lány különösen értelmezte a segítségnyújtás fogalmát. A próbanapján, ami általában azzal zárul, hogy kap egy szobát önállóan, hogy lássák: hogyan és milyen gyorsan dolgozik, összecsapta a szobát, majd elkezdett hívogatni, hogy kerítsem neki elő az Eva-t, mert ő már végzett és NEM ÉR RÁ itt várakozni. Először azt hittem, rosszul hallok, de kiderült: nem. Halál komolyan gondolta! Mondom, én sem nagyon érek rá - több mint 20 szobám volt - várjon türelemmel, Eva-nak is van elég dolga de ő kitartóan hívogatott. Egy idő után felszaladt bennem a pumpa és mondtam neki, hogy maradjon már nyugton, mire gúnyosan megjegyezte: hát ennyit az én segítségnyújtásomról... Amikor végeztem akkor derült ki, hogy egyszerűen ott hagyta a vödreit és hazament... Ennek ellenére másnap reggel csicseregve felhívott fél 8-kor, amikor én már fél úton voltam a hotel felé, hogy ugye megvárom ma reggel is?! Elmormogtam az orrom alatt egy káromkodást, erőt vettem magamon, mondom: persze. Hát, fél 9-re sikerült is odaérnie, alig fél órát vártam rá...azt hittem megüt a guta! Próbáltam magamon uralkodni - baromira nem szeretem, ha mások játszanak az időmmel - ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne jegyezzem meg: ahhoz képest, hogy mennyire nem ismeri a járást, előző nap pillanatok alatt sikerült elpárolognia a hotelből. Ali kezdtünk el dolgozni hívnak, hogy menjek le fordítani: az új lány elhagyta a kulcsát, ami ráadásul az Eva-é volt...be kellett hívni a főnököt, hogy le tudják tiltani a kulcsot, a lány kikérte magának, hogy hibázott volna, az idő telt, én nem haladtam, Eva ingerült lett, ergo: minden szarba belekötött, tehát én is egyre dühösebb lettem...végül a nap végén meg lett a kulcs a szenyes ágynemű között.
A második gyöngyszem, akiről el is felejtette írni, ebben a kavarodásban, az az a lány volt, akit eredetileg Kitti helyett akartak hozni, mert lassan dolgozott. Nos, őt is összevadásztam kora reggel, kiderült, hogy az anyja már több mint egy éve itt van, irodákat takarít, ami lényegesen könnyebb munka, mint a mienk de abból a szempontból viszont nehezebb, hogy hajnalban és késő délutántól kell dolgoznod, hogy meglegyen az óraszámod, tehát az egész napod el van cseszve. Ez a lány is helyettesített valakit az anyja mellett de ez nem volt stabil állás. Már az első nap azon aggódott, hogy mi lesz a gondosan manikűrözött körmeivel...mondom: mi lenne? Ha itt maradsz, leesik! Ennyi. Másnap reggel, hajnali fél 4-kor (!) kapok egy sms-t Ágitól, mert így hívták, hogy nagyon rosszul van: megy a hasa, hány. Nos, ennek annyi a valószínűsége, mint hogy engem meghívnak a Buckingham palotába teázni. Mivel számítottak Ágira, így Kittit szabadnapra küldték, tehát megint ketten maradtunk egy csomó szobára. Közben folyamatosan engem vegzáltak a hotelban és az ügynökségtől is, hogy tudjam meg, mi van vele. Kérdezem tőle délután, hogy akkor mi a pálya, erre a válasz:még nem tudja, majd reggel megmondja. Mondom:az egy kicsit késő, végül kiböki: jön másnap. Jött. Következő nap én voltam szabad. Reggel - szerencsére nem hajnalban - újabb sms: többet nem jön, talált másik munkát. Mondom: jó, szóljál az ügynökségnek. Válasz: az ő kártyáján nincs pénz, szóljak én... Szóltam...
