...amikből akad azért jó néhány. Rögtön a legfontosabb: hogyan fogadtasd el magad az emberekkel, akiket irányitanod kell, hiszen rajtuk múlik, mennyire leszel te magad is sikeres. Nem mondhatnám, hogy egyszerű volt, de hát mégis csak lenne egy pedagógus diplomám is, szóval most vettem végre valami hasznát is. A baj az, hogy nem vagyok az a klasszikus vezető tipus, tudjátok, aki mindenért üvöltözik és imádja, ha mások dolgoznak helyette. Én a csapatmunkában hiszek, amikor mindenki odateszi magát és abból valami jó sül ki. Beleértve magamat is. Ezzel persze nem kis meglepetést okoztam mindenkinek,mert nem erre számitottak. Persze az első hetekben engem is lecsekkoltak a karbantartó srácok, - akik fiatalabbak, mint a gyerekeim! - , hogy mi van, ha késnek, mi van ha megpróbálnak valamit nem megcsinálni vagy mi történik, ha ellenkeznek. Az eddigi tapasztalatuk az volt, hogy mindenki rohant a főnököknek bemártani őket. Ne értsen senki félre, nem magamat akarom fényezni vagy az elődeimet áztatni, hiszen szerencsétlenek nem tudtak mást tenni: semmi más eszközük nem volt. Nekem azonban van egy kevés tapasztalatom az emberek területén és hát az élettapasztalat ugye...na, az is sokat nyom a latban...Meg, igazság szerint én úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy amit én nem tudok elintézni, az az én hibám és az én gondom. Ráadásul szemét sem tudok lenni igazából, mert az sem az én stilusom. Pikirt, szarkasztikus, gunyoros, az igen! De szemét... az valahogy nem megy! A lányok előtt meg különben sem játszhattam meg magam: az egyik nap még együtt takaritunk, másnap meg ott rázom magam, hogy ÉN vagyok a főnök! Hát az milyen lett volna már?! Szóval igyekeztem mindenkit inkább megnyerni magamnak...gondoltam, igy mindenki jobban jár...többek között, én is! Akadtak azért az elején gondok, többek között Floricával, aki ugye mégis csak rangidős volt ebben a hotelben és nehezen viselte, hogy nem ő van az én helyemben, de csak sikerült őt is leszerelnem! Nem mondom, hogy egyszerű volt... Amikor mindezzel megvoltam, kezdődhetett az igazi munka! :)
Erről majd holnap!
Ui.: Ati kideritette, hogy a világ számos országában olvassátok ezeket a sorokat. Számomra teljesen meglepő módon például az USA-ban, UK-ban Oroszországban és Kinában is, többek között. Nagyon nagy kérés lenne, ha valaki közülük megirná: miért? Komolyan érdekel, mert én nem tartom egy nagy számnak, amit irok, de igazán jól esne tudni a véleményeteket! Megerősitene... Köszi!
