Életem párja...

Csak, hogy tudjátok: kivel élek együtt... kis szösszenet Attilától! :D
   Ati kitöltött egy net-es angol felmérőt és 40 %-t ért el. Ennek a következőkben még lesz jelentősége...
  Valamit pakolt vagy keresett az autó hátuljában és rettenetesen beverte a fejét. Bejött és rezignáltan közölte, hogy betört a feje... Persze, kétségbeesetten rohantam oda, hogy mi történt? Szerencsére, "csak" egy nagyobb vérömleny lett az ütés helyén meg egy hatalmas púp. Úgy nagyjából 5 percenként kellett megnéznem hogy biztosan nem tört-e be a feje és kb. ugyanennyi időközönként nyafogott, hogy: "nagyon fáj!" Már kezdtem ingerült lenni... és ekkor megszólalt:
- Olvastam valahol, hogy amennyiben erős ütés éri a fejedet, lehetnek furcsa mellékhatások.
Mondom: mégis mi?
- Hát, például: volt, aki folyékonyan beszélt a japánul, miután beverte a fejét- mondja, majd pár másodperc múlva megszólal: Most képzeld el?! Itt állnék 100%  japánnal és 40% angollal...
Szerintetek? :D

Praktikusságok...

    Tudom magamról, hogy mindazok, akik ilyen blogokat olvasgatnak otthon - mint korábban tettem én is - nem elsősorban sztorikra vágyakoznak, hanem használható ismeretekre. Most próbálok néhány ilyen dolgot csokorba szedni, bár hangsúlyozom, hogy én csak olyat írok le, amit magam is megtapasztaltam. Mendemondákra nem szoktam hagyatkozni.
Az első és legfontosabb: soha ne hidd el, hogy bárki tud neked munkát intézni otthonról, nyelvtudás nélkül!
A második: az élethez, csakúgy mint otthon, itt is sok szerencse kell! Van akinek bejön, van akinek nem. Volt itt egy házaspár, a csajjal együtt dolgoztam egy darabig. Fél évig próbálkoztak és nem sikerült egyszerre munkát találniuk, pedig bármit vállaltak volna. Végül feladták és átmentek Hollandiába. Nem tudom mi van velük.
A harmadik: a nők még csak-csak, de a férfiak nagyon-nagyon nehezen találnak itt munkát nyelvtudás nélkül. Míg pár évvel ezelőtt, gyakorlatilag le sem szállt a géped, már volt munkád, mára ez a helyzet megváltozott. Sok embert láttam már megérkezni, vérmes reményekkel, amelyek pillanatok alatt szertefoszlottak és megbuktak a nyelven. Ma már az a londoni magyar, aki pénzért intéz munkahelyet az egyik szállodaláncnál, nos ő is csak olyan férfiak jelentkezését fogadja el, akik legalább középfokon beszélik az angolt. Sajnos, de ez van!
NI-szám! Nos, sokan ígérik a kiérkezőknek, hogy segítenek ezt megszerezni. Az ember hajlamos azt hinni, hogy valóban, tevőlegesen segítenek...de ebben a legnagyobb segítség max. annyi, hogy lebeszélik neked az időpontot. Már ez is hatalmas segítség, mert a többit neked kell intézned. Neked kell megtalálnod a helyet, ahova menned kell, neked kell megértetned magad az ügyintézővel, szóval fogalmam sincs, hogyan csinálják azok, akik egy betűt nem értenek abból, amit mondanak nekik... egyszer majd megkérdezem... :D Elvileg kérhetsz tolmácsot, mi is kértünk, csak nem kaptunk. Szóval, a gyakorlat az, hogy a területileg illetékes hivatalba - olyan, mint nálunk az önkormányzat - be kell menni, ott vannak ingyenes telefonok. Innen lehet időpontot kérni, az NI interjúra,ahol gyakorlatilag bekerülsz az itteni munkavállalói rendszerbe. Az időpontról levélben értesítenek, van aki pár napot, van aki pár hetet vár erre.Addig is kereshetsz munkát, amíg nincs NI számod, mivel a levélben van egy szám, erre hivatkozhatsz vagy egyszerűen magaddal viszed ezt a levelet is.
Nagyjából ennyi...
Van még egy dolog, amiről korábban nem írtam, ez pedig a bankszámla nyitás. Na, ez még egy nem egyszerű feladat! A korábbi visszaélések és az egyre növekvő számú bevándorló miatt ugyanis az angol bankok eléggé megszigorították a nyitási procedúrát. Összességében azt kell mondanom, hogy ahány bank, ahány bankfiók és ahány ügyintéző, annyiféle variáció van. Nagyon ritkán de akad olyan, akinek azonnal sikerül számlát nyitnia, úgy értem normál számlát. De a legtöbb esetben mindig van valami kifogás: most ilyen papírt hozzál, most olyat, most még ez kell, most még az, szóval van amikor hónapokat kell rá várni. Atinak sem volt egyszerű, még úgy sem, hogy annál a bankánál akart számlát nyitni, amelyiknél a cége is vezeti a sajátját és a főnöke is bement neki segíteni. Én az egyszerűbb utat választottam: nyitottam egy ún. pasport-acontot, aminek a lényege, hogy havi 8 fontos kezelési költséget vonnak de csak egy évig. Amennyiben látják, hogy rendszeresen kapsz rá munkabért, legkésőbb egy év múlva átállítják normális számlára.
Hát nagyjából ennyi a praktikusság, amiket össze tudtam hirtelenjében szedni. Biztosan van más is de azt privátban úgyis megírja, aki akarja. :) Biztosan lehetne többször is írnom, de hetente egyetlen szabadnapom van - ha van! most megint nem volt két hétig! - és akkor kellene mindent megcsinálnom, amire egyébként nem jut időm. Ráadásul, intenzív angol tanulásba kezdtem, na, nem most! Már hónapokkal ezelőtt, amikor  bevezettük a tv-t. Ez a legjobb módszer, mivel itt mindent feliratoznak, még a sportmeccseket is! :D Egyszerre olvasod és hallod és hát a legkedvesebb sorozatomat, a Poiro-t nézhetem! Hát kell ennél több a boldogsághoz? Hát kell... de erről majd legközelebb!
Szolgálati közlemény! Bea! Ne add fel, ott ugyanis biztosan többet tanulsz majd angolul! Időnként írj, hogy mi van Veled, ok? Ja! és irigyellek a tengerpart miatt!
Erre a hétre ennyi...