Erősen gondolkodtam, hogy folytassam-e a blogírást, mivel a legutóbbi bejegyzést követően egész héten a leírtakhoz kísértetesen hasonló szituációkba kerültem. Az egyik nap közepe fele, amikor is 8 szobában 12 foltos huzatom volt, eljutottam arra a szintre, hogy hazajövök... Egyébként innen szeretnék piros lapot felmutatni Herr Zimmermannak, aki a British Airwaiys-sel érkezett és sárga lapos figyelmeztetésben részesítem Mr. Marco-t, aki szintén ezzel a légitársasággal érkezett! Iszonyú kupit hagytak maguk után...
Most tehát megosztom azokat az élményeket, amelyek eddig értek a londoni tömegközlekedésben de amennyiben holnaptól minden nap elkések, ne lepődjetek meg ha nem jelentkezem többet! :D
Szóval: első látásra a tömegközlekedés és általában a közlekedés bonyolultnak tűnhet...mert az is! Én a mai napig nem szoktam meg a bal oldali közlekedést, pedig a londoniak - gondolván a sok idegenre! - minden átkelőnél, hangsúlyozom: mindegyiknél (sic!) előzékenyen és gondosan ráfestik az úttestre, hogy merre fordítsd a fejed, amennyiben át akarsz kelni. Ettől függetlenül én még mindig mindenfele nézelődöm, biztos, ami biztos alapon! Az első napokban azt is nehéz volt megszokni, hogy a megfelelő buszmegálló nem a menetirány szerinti másik oldalon van, jó néhány járatot el is szalasztottunk...
Londonban két dolog van, ami nagyon drága: a lakás és a közlekedés. Használhatsz buszt vagy metrot, a busz az olcsóbb, de ez a kiszámíthatatlanabb bizonyos értelemben. Én speciel busszal járok, mert kb. másfél óra csak az út, tehát nem vészes, de akinek nagyon messze van a munkahelye, az metroval jár vagy a kettővel egyszerre. Egy heti buszbérlet jelenleg 19 font, a metro drágább; attól függ hány zónára váltod meg, rossz esetben több mint 40 font is lehet! Ez azért elég drága. A metroról nem tudok írni, mert azt nem használom de buszos élményeim azok vannak dögivel! Egyébként amikor megérkezel Londonba az első dolgod úgy is az lesz, hogy veszel egy oyster kártyát és azt feltöltöd minimum 5 fonttal. Bele tellett jó pár hétbe, mire kiderült, hogy van napijegy is, ami jelenleg 4,30. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az utazás megkezdése előtt ennyivel feltöltöd a kártyádat, annyi buszt használsz, amennyit csak akarsz! Érdekes és mindenesetre tanulságos, hogy az angolok arra használják a számítógépes rendszert, amire való: vagyis mindennapjaink megkönnyítésére! Így a kártyák feltöltése is elektronikus úton történik és magán a buszon is elektromosan chekkolsz, sőt az ellenőrök is elektromos kütyükkel ellenőrzik a kártyák érvényességét.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a buszokat itt le kell inteni! Hiába állsz a megállóban, ha nem integetsz a sofőr tovább megy. Persze előfordul, hogy integetsz és akkor sem áll meg. Nos ez azt jelenti, hogy egy talpalatnyi hely sincs a járművön!
A londoni buszokon a sofőr a teljhatalmú úr! Ez szentírás! Amennyiben egy sofőr úgy ítéli meg, hogy valami olyan történik a buszon, ami neki nem tetszik - mondjuk állnak a busz lépcsőjén vagy többszöri felszólítás ellenére sem mennek beljebb a buszban - egyszerűen nem indul el.
Vannak rendes és nem rendes sofőrök, csakúgy mint otthon. Van aki megvár ha látja, hogy szaladsz de akad olyan is, aki akkor sem nyitja ki az ajtót ha ott toporogsz ... A londoni buszközlekedést sokan szidják, megbízhatatlannak és lassúnak tartják. Mondjuk van benne valami. A legnagyobb gond az, hogy a megállók egymást érik, alig pár száz méter van közöttük, nehogy már gyalogolni kelljen olyan sokat! Így történhet meg az, hogy az egyébként alig 20 perces út közel a duplájára emelkedik és ha csúcsforgalom netán baleset is van, akkor ne tudjátok meg! Én eddig egyszer szaladtam bele egy ilyenbe: 3 órán keresztül araszoltunk...Még jó, hogy volt nálam víz! Ati persze előzékenyen felajánlotta, hogy értem jön kocsival bár azt nem tudta megmondani, hogy ha mi nem haladunk a dugóban, akkor vele hogyan haladnánk? De Ati már csak ilyen! :)
Londonban nagyon alaposan meg kell tervezned az utazásodat: előfordul, hogy csak 5 perccel indulsz később de a reggeli csúcs miatt háromnegyed órát késel! Tehát van értelme futni a busz után, illetve van értelme szardíniaként utazni. A buszok viszonylag sűrűn járnak, van olyan, hogy egyszerre 3-4 egyforma járat jön egymás után, aztán negyed óráig semmi!
Érdekesség még az is, hogy mondjuk felszállsz egy buszra, amelyikre ki van írva, hogy mi a végállomás. Utazol, utazol, egyszer csak felnézel...és már más a végállomás, természetesen 2-3 megállóval azelőtt, ahol neked le kellene szállnod! Kicsit bosszantó?!
A kedvencem a sofőrcsere: menet közben váltanak egy bizonyos ponton s újabban kétszer jártam úgy, hogy az utasokat is letessékelték a buszokról. De előfordul az is, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag szállítanak le, menet közben. A sofőr valamit elhadar a hangosbemondóba, torzít is nem is érted mi a kínja, mert akcentussal beszél de addig hajtogatja, hogy a busz nem megy tovább amíg mindenki le nem száll, ő meg vígan elhajt...
A másik nagy kedvencem az, amikor valaki felszáll és lecövekel az ajtó előtt, mellett - mindegy, de nagyon útban van! - és vagy csak áll ott mint a sóbálvány, vagy neki áll nyomogatni a telefonját és egy istennek sem menne arrébb! Egy-egy megállónál úgy kell átverekedned magad a masszív tömegen, mert mindenki megáll azon a szent helyen ahol felszállt. Kicsit idegesítő szokás.
Mindent egybe vetve Londonban jó buszozni. Az emeletes buszok befogadóképessége határtalan, amikor először megláttam a tömeget, ami a megállóban volt azt mondtam: lehetetlen, hogy ezek mind felférjenek! Felfértek... Az is jó, hogy látod a várost és mindig történik valami vagy az utcákon vagy a buszon. Legutóbb pl. egy erősen italos állapotban és még valami más anyag hatása alatt álló lány kötött bele egy jól szituált emigránsba. A vége az lett, hogy jól összeverekedtek! :D Na persze, az ilyen eset nagyon ritka! Max. annyi történik, hogy békésen araszolgatsz hazafelé és reméled, hogy nem lesz dugó! Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése