Nos! A nap úgy kezdődik, hogy megtöltöd a vödreidet. Már a harmadik lépésnél észleled, hogy a felmosó vizes vödrödbe túl sok vizet tettél, egész nap ezt kell majd cipelned de nincs idő visszafordulni, csak remélni lehet, hogy a szobabeosztást úgy kapod majd, hogy a víz mennyisége rövid időn belül csökkenni fog. A szobabeosztás természetesen nem ezt a jelenséget vetíti előre; az üres szobák szanaszét vannak szerte a hotelben, vízmennyiség tehát marad! Sóhajtasz egyet, szobabeosztás zsebbe, túltöltött vödör a kézbe: indulás. Első szoba szerencsére a földszinten, igaz nem a kedvenced, túl nagy a fürdő, elég nehéz takarítani, az ágy pedig a legszorosabb az egész szállodában. Nem baj, hamar túl leszünk rajta! Vödrök szoba előtt le, kopogás: "takarító!" felkiáltás, ha senki nem válaszol, akkor nem tévedtek a főnökök, kinyithatod az ajtót. / Ha válaszol valaki, akkor halk "sorry" után elkotródsz./
Ajtó nyílik, villany fel, lélegzet eláll: szerte a földön szemét, az ágynemű összetúrva, mintha csata folyt volna, a fürdőben áll a víz, a szemetes tele a WC-papírból gyúrt galacsinokkal, mintha unatkoztak volna a klotyón ülve... újabb sóhaj. A terepszemle nyomán a rendelkezésre álló 15 percből kettő mát eltelt. Irány az ágyneműs szekrény, ami a hotel másik felén van, mikor odaérsz, rájössz, hogy a kulcsot nem hoztad magaddal...halk ...".sssssza meg "hagyja el az ajkaidat. kulcsért vissza,- persze, hogy nem találod azonnal!- irány a szekrény, cucc kézbe, vissza a szobába. Szemét zsákba, rövid a körmöd így az apró műanyag izéket, amiket az újonnan vásárolt ruhákról cibáltak le hosszú másodpercekig kapirgálod; eltelt idő 4 perc.
Irány az ágy: minden le a földre, a beszorított lepedőt ráncigálod - ezt persze nem tudták összetúrni! - nehezen adja meg magát de végül győzöl! Megpróbálod elráncigálni a faltól a matracot, kétoldalt annyira szoros, hogy alig mozdul, végül lesz egy kis rés, oda pont beleillik a lepedő! Lepedő a kézbe, feldobod a levegőbe és szitáló mozdulatokkal próbálod ráilleszteni a matracra úgy, hogy a másik oldala a kis résbe szálljon. Lepedő a levegőbe emelkedik, felpúposodik, majd ernyedten vissza hullik a kiindulási pontra... újabb szitáló mozdulatok után feladod: ráveted magad a matracra és centiről-centire benyomkodod a kis résbe. Ezt követően megkeresed a megfelelő pontot, ránehezedsz a matracra amely így felemelkedik, na nem nagyon, csak annyira, hogy a lepedő két szélét valahogy beszuszakold a kis résbe. Miközben nyomkodod azon elmélkedsz: miért áldott meg ilyen vastag újakkal a teremtő, mert a sarkoknál nem emelkedik az a nyomorult matrac, egy darabig viaskodsz, aztán feladod! Újabb két perc telt el...
Matracról le, paplan a kézbe, lerángatod a koszos huzatot- persze, hogy nem jön - tiszta huzat kézbe, megkeresed a sarkokat, belerakod a paplant, beilleszted a felső részét, magasra emeled és szitáló mozdulatokkal megpróbálod végigereszteni a paplan egész hosszán. Ezt követően újra magasba emeled és ugyancsak szitáló mozdulatokkal megpróbálod a lepedőhöz hasonlóan beilleszteni a résbe. Az eredmény ugyanaz, mint a lepedőnél, az eljárás is. Amikor a kínlódást követően kisímitod a huzatot felfedezel rajta egy halvány pöttyöt vagy kis lukat vagy valami mást. Rámeredsz, hátha eltűnik, közben ráncolod a homlokodat, talán segít - végeredmény: lerángatod az ágyról, elmész egy másik huzatért és kezdődik minden elölről. Ha szerencséd van, mindezt csak egyszer ismétled meg, ha nincs ez a szám akár végtelen is lehet.. A párnahuzatokkal már nincs olyan nagy gond, mert kicsik de ez is elveszi az időt, amelyből immáron 10 perc eltelt! Végignézel az ágyon, a párnák sarkai kicsit lefiggyednek,- sebaj!, nem szépségverseny- maradék 5 perc a fürdőszobáé. Vödör a kézbe, ekkor már halkan szitkozódsz...Tisztítószer a tükörre, WC-tisztító a megfelelő helyre. Az erre a feladatra való ronggyal sikálod a tükröt, naná, hogy maszatos és a vízkő fele sem jön le, újabb adag szer, újabb sika-mika, végre jó! Van még 2 perced... Tusoló szűrője ki - a nyomorultak! hajat mostak - miközben kitisztítod a benne található hajszálakból megállapítod mint egy igazi helyszínelő, hogy huszas éveiben járó spanyolok voltak Barcelonából - persze ebben segített a poggyász szalag és a szépítőszerek romjai, meg az,hogy láttad amikor elmentek...Eközben letelt a maradék 2 perc és még hátra van a fürdőszoba jelentős része. Magasabb fokozatra kapcsolsz: nekiállsz kisikálni a WC-t, nem megy - Istenem! mikor használták ezt, amikor csak egy éjszakát töltöttek itt?!- és miközben a megkövült maradványokat próbálod eltakarítani, azon tűnődsz, megérte-e annak idején hajtani a jeles szigorlatokra? Konklúzió: fiatalkori énednek arra a felére kellett volna hallgatnod, amely már akkor is azt sugallta, hogy nem...Közben ellenőrzöd a tusfürdőt és a kézmosót, persze, hogy hiányzik valamelyik, irány tehát a messzi szekrény! Ezután szivacs a kézbe, kemikália rá, végig símítod a csaptelepet, a mosdókagylót és környékét, a zuhany minden alkatrészét és a kabin falát majd nekiállsz szárazra törölni az egészet. Eddigre már 5 perccel átlépted a megszabott időkeretet, így tovább pörögve eljutsz a zuhany csaptelepéhez. Ráborítod a ruhát, amivel takarítod, majd amikor száraz magad felé rántod a ruhát... na, ezt nem kellett volna! A rongy beleakad a zuhany kallantyújába és?! Egy pillanat múlva ott találod magad talpig lezuhanyozva, naná, hogy hideg vízzel... Miközben elbattyogsz száraz ruhát keresni, már hangosan káromkodsz, elátkozod az egész hotelt meg azt a barmot is, aki kitalálta, hogy ide gyere...persze, hogy Ati ötlete volt! De erre nincs idő, hiszen már régen túlléptél az időkorláton és még sok-sok szoba vár rád, hasonlóan kellemes élményekkel...:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése