Már nagyon régen készülök ennek a fejezetnek a megírására de a korábban vázolt helyzetek miatt erre eddig nem került sor. Ma viszont megkezdem 2 hetes - egyébként nagyon megérdemelt! - szabadságomat és remélem a net is velem lesz, ez alkalommal...
Nos, akár kisdoktorit is összehozhatnék a témában, shmi-vel ( :D ) ismerem egy kicsit a témát, lehet meg is teszem! Hasznos tanácsok tehát mindazoknak akik: még csak tervezik, akik most vágnak bele, akik már benne vannak és benne is akarnak maradni a szobalányságban!
Bizton állíthatom, hogy ehhez a munkához két fontos dolog kell. Az egyik a fizikai alkalmasság. Bárhogyan csűrjük, csavarjuk: ez bizony kőkemény fizikai meló, modern kori (rab)szolgaság. Bizonyos idő elteltével már mindened fájni fog: derék, térd, könyök, ujjak...bár olyan leszel mint a primadonnák: amikor színpadra lépsz ezeket elfelejted, mikor vége a darabnak akkor meg beledöglesz. Erre tehát készüljön fel mindenki, aki azt választja. Nem mindenki bírja a heti 6 napos állandó melót, ami - mint az velem és másokkal is előfordult - van, hogy sokkal több nap lesz, pihenő nélkül! Persze, lehet beteget jelenteni, de nem állandóan, hiszen minden helyre legalább ötvenen állnak sorba, ha nem ugrod meg a szintet pillanatok alatt megszabadulnak tőled. Nagyon fontos, hogy próbálj meg fogásokat ellesni a tapasztaltabbaktól: mivel takarítanak, mit. Nekem pl. közel 5 hónapomba került, hogy rájöjjek: hogyan lehet gyönyörűre varázsolni a tükröket, addig csak szenvedtem velük, pedig pillanatok alatt megvan ha ismered a trükkjét! A jó szobalány nem esik neki a szobának, mint bolond tehén az anyjának, hanem: gondolkodik!
A másik fontos - ha nem a legfontosabb! - elem, és erre sokan nem készülnek fel, többek között én sem: az a pszichés megterhelés, ami sokkal durvább mint a fizikai. Nagyon sokan ezen buknak el, nekem is majdnem sikerült... Nagyon nehéz elviselni az állandó kontrollt és az állandó cseszegtetést! Főleg akkor, amikor az ember azt hiszi, hogy minden tőle telhetőt megtesz és valóban megteszi, mégsem jó! A friss szobalányok jelentős része megpróbál gyors lenni de ezzel párhuzamosan alaposnak is kell lennie. Na, ezt a kettőt kell összeegyeztetni és akkor a siker nem marad el! Kezdőként nagyon bosszantott, hogy sokan sokkal gyorsabbak voltak nálam én meg - hiába volt a nagy akarat - nem haladtam semerre, ráadásul hibát hibára halmoztam! Egy idő után már szép kis üldözési mániám lett, azt gondoltam csak velem tolnak ki, mindenki ellenem van, hagyom a fenébe az egészet! De mivel makacs ember vagyok, maradtam. Nagyon nem szeretek veszíteni! :) Aztán először csak elfogadtam a helyzetet, az érdekes szobaosztásokat, amikből soha nem én jöttem ki győztesen és szépen lassan elkezdtem rendet rakni a fejemben. A supervisor azért van, hogy ellenőrizzen, tehát ott kezdtem, hogy nem húztam fel magam minden egyes mondatán: ha valamit talált visszamentem, megcsináltam, legközelebb arra is odafigyeltem. Aztán már nem akartam gyorsabb lenni senkinél sem, úgy voltam vele: ha kellek így: jó, ha nem: viszlát! Eleinte nagyon féltem az ágyaktól, szinte mindegyik a személyes ellenségem volt, aztán rájöttem, hogy mindegyiknek megvan a maga kulcsa csak ki kell tapasztalni. Szép lassan rájöttem: akkor tudok jól dolgozni, ha megnyugszom! Akkor nincs kapkodás, nincs idegbaj, nincs para... Elkezdtem tudatosan arra koncentrálni, hogy egy zen-budhista állapotába kerüljek...és a dolog működött! Nem kaptam kisebbfajta idegösszeomlást egy foltos ágyneműtől, a több mint 20 szobától vagy attól, hogy valamit nem jól csináltam. Sokkal alacsonyabb hibahatárral és hatékonyabban sikerült dolgoznom is és sokkal jobban haladtam, mint korábban.
Persze, azt azért nem állítanám, hogy mindig ilyen állapotban kell lenned, mert birka azért ne legyél! Most is vannak olyan helyzetek, amikor nagyon ki tudnak hozni a sodromból, olyankor nem is fogom vissza magam! Íme egy példa: valamelyik vendég azzal állt elő, hogy büdös a fürdőszobája, természetesen nem az én szekciómban!, mire aznap a mi kislányunk minden istenverte lefolyót fullra öntetett egy olyanfajta porral, amit a klórhoz tudnék hasonlítani de annál sokkal erősebb és csak a tusolók lefolyójához használjuk!És ami nem csak büdös de nem is egészséges...ezért nem használjuk másra! Minden szobában a WC-ket szaglászta, már azt hittem inni is fog belőle, és a végeredmény minden szobánál az volt, hogy büdös! Hát kérdem én: hogyan lehet egy fényesre suvickolt WC, amibe beleöntöttél 5 liter baromi erős cuccost, büdös??? Aztán, amikor azzal jött elő, hogy öntsünk a WC-kbe is ebből a porból (!), akkor kiakadtam és önkéntelenül elüvöltöttem magam, hogy : fejezd be! Nyomaték képpen a kezemben lévő valamelyik flakont a földhöz vágtam mérgemben! Olyan gyorsan felszívódott, hogy csak na és soha többet nem jött elő ezzel az elmebeteg ötlettel! Utána napokig nem macerált! :)))
Nem állítom, hogy a fentebb vázolt ajánlat mindenkinek megoldás lehet, nekem eddig bejött! Persze minden supervisor más és más: van aki rendesebb van aki kifejezetten élvezi a hatalmát és vissza is él vele rendesen. Ahol az együttműködés legkisebb jelét sem látod hetek után sem,- természetesen alapos önvizsgálatot követően - onnan valóban gyorsan el kell jönni és másik helyet keresni...mert Londonban nem csak sok szobalány van, hanem nagyon-nagyon sok szálloda is!
Good luck! ...én pedig pihenek egy kicsit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése