Nos, amikor az előző bejegyzést megejtettem, akkor még nem sejtettem, hogy mi is vár még rám...Ezért is tehettem azt a felelőtlen ígéretet, hogy rövidesen jelentkezem. Egy biztos: a hallgatásomnak most kivételesen nem legendásan híres lustaságom volt az oka. A következő történt...
Utolsó bejegyzésemet követően román kolléganőm elment szabadságra, első nekifutásra két hétre. Ez, számunkra azt jelentette, hogy ketten - igen, jól olvastátok! ketten - maradtunk ez egész szállodára... Gondoltuk, sebaj, valahogy csak kibírjuk ezt a két hetet?! Hogy mindenki értse, a mi szállodánkban napi átlagban 45 feletti szoba szabadul fel, van amikor bőven 50 feletti ez a szám. Nos, amennyiben ezt elosztjátok kettővel, nem nehéz kitalálni mennyi szoba jut egy emberre...A baj akkor kezdődött, amikor a két hétből egyszer csak három lett... A szabadnap az volt, amikor egy szombatra kettőnket hívtak be, hogy "csak" 14 szobánk legyen, fejenként! Az ezt követő vasárnap szabadult el a pokol! Engem berendeltek vasárnapra, mondván, hogy jön a román kolléganő...aki természetesen nem jött! Kérdem: mennyi szoba van mára? Mondják: 29 plusz a közösségi részek. Ekkor még nem is lettem ideges, azon mér régen túl voltam, akkor viszont igen, amikor mondták, hogy ne aggódjak, mert lesz segítség: egy új lányt kell betanítanom...Na, ekkor kezdtem el fohászkodni! Nem akarom túlragozni: a kezdeti csetlés-botlás után délután negyed ötre készen lettünk, még a supervisor kislány is ágyazott, igaz csak hármat, de az is sokat segített!
Még aznap elterjedt, hogy Florica nem jön vissza, ami hihető is lehetett, mivel négy év után, minden külön értesítés nélkül elvették tőle a közösségi rész takarítását, ami neki napi két óra pluszpénzt jelentett, addig. Mindenki azt pletykálta, hogy az új lány az ő helyére jött mivel Florica megsértődött és felmondott. Már kezdtem beletörődni, hogy az enyém marad az a nyomorult alagsor, az összes szűk szobájával, amikor váratlan dolog történt, persze ez sem minden előzmény nélkül...
Történt, hogy a magyar kolléganőm takarítás közben talált egy sampont és hazavitte. Ebben nincs semmi különös, hiszen naponta találunk tusfürdőt, sampont és más kencéket, amiket megvesznek és nem visznek magukkal, mert mondjuk csak kézipoggyászuk van és ekkora mennyiséget nem vihetnek fel a repülőre. Ezeket persze mind hazahordjuk, mert alig hiányzik belőlük valami. Nekem pl. már annyi van itthon, hogy Ati szerint nyugodtan nyithatnék egy drogériát...de ez most mellékes. Az előző esetben viszont az történt, hogy a vendég csak másik szobába költözött de mire az én kolléganőm odaért, a csomagokat már átvitték a másik szobába és a papírjára sem volt felírva semmi. A vendég pedig elkezdte keresni a samponját, ami nem valami szokványos kence, hanem valami spéci hajnövesztő vagy mi a fene volt és 58 fontot kóstált! Amikor a csajt megkérdezték, hogy hol a sampon, rögtön rávágta, hogy kidobta. A karbantartó srác feltúrta az összes szemetes zsákot, persze nem találta sehol. A vendég pedig lobogtatta a blokkját, hogy ő bizony vásárolt egy ilyen terméket és azt a szálloda eltökítette az átköltözés során, így kéri az árát. A hotel pedig fizetett...majd szóltak az ügynökségnek, hogy vonják le a nő fizetéséből! 58 font, az azért itt is sok...
Természetesen megjelent az ügynökség munkatársa és hevenyészett nyomozást folytatott le az ügyben - én tolmácsoltam persze! - majd közölte, hogy a csajnak bizony fizetnie kell. Erre a lány odavágta a kulcsát, mondván: ebben a pillanatban mondott fel. Egy kis heveskedést követően az ügynökség munkatársa végül megállapította, hogy a hotel a hibás, miért nem jelezte a listánkon, hogy a vendég csak átköltözik? Ebben mellesleg teljesen igaza volt. Akkor úgy tűnt a vihar elvonult, a hotel kibírja azt a nyomorult 58 fontot és mi gürizhetünk tovább, békében. De nem ez történt: egy hét múlva, vagyis a múlt héten újra megjelent az ügynökség képviselője, nem kis meglepetésünkre, és közölte a csajjal, hogy azonnali hatállyal áthelyezik egy másik szállodába...Részleteket sajnos nem tudok, mert ekkor - természetesen! - nem én tolmácsoltam, hanem a recepciós kislány, a csajból meg túl sokat nem lehetett kihúzni, egyébként meg mindenki tagadja, hogy a két ügynek köze lenne egymáshoz. A dolog lényege, hogy úgy jártam, mint Vahúr a kis Vukban, vagyis: ott maradtam egy félművelt segéderővel, már csak az ittas őrizetesek hiányoztak!
Három napig dolgoztam így, gyakorlatilag egyedül, hiszen az új lányra max. 10 szobát lehet rábízni és még azt sem bírja segítség nélkül megcsinálni, tegnap is sírógörcsöt kapott, mert a nagy kapkodásban a 304-est takarította ki, a 314-es helyett, az sem zavarta, hogy csomagok voltak benne, mi meg közben tűvé tettük érte az egész hotelt, persze hogy nem találtuk, mert a másik oldalon kerestük...
Az élet mára állt helyre, nagyjából, mert Florica egy hónap múlva mégiscsak visszajött dolgozni én meg szerencsére ma nem kaptam csak 15 szobát, így időben hazaértem és megírhattam ezt az új fejezetet. Remélem, holnap folytathatom is! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése