Percek ota gondolkodom azon, milyen cimet is adhatnek ennek az uj bejegyzesnek, de semmi normalis nem jut az eszembe...maradunk tehat cim nelkul... :)
Azt eloljaroban le kell szogeznem, hogy bennem mar semmilyen ambicio nem maradt, amikor megerkeztunk Londonba: semmi mast nem akartam csak vegre normalis eletet. Ez az en esetemben mindossze annyit jelent, hogy ki tudom fizetni a a szamlaimat, van mit egyek es ha akarok, akkor vehetek magamnak valami cuccot. Slussz! Ezt azert sietek leszogezni, mert nyilvan nem mindenki olyan idos, mint en. Sokan vannak, akik fiatalon jonnek ide, tehat eleve tele vannak ambiciokkal, mindent el akarnak erni es rengeteg kudarcon meg nem estek at. Szamukra sokkal nehezebb lehet itt az eletkezdes de most ebben nem akarok reszletesen elmelyulni, maradjunk nalam. Szoval, nem sok ambicioval erkeztem ide, par kudarcos ev utan az ember felhagy az ilyen ego-dolgokkal. Gondoltam, eltakaritgatok, amig tudok aztan meg majd csak lesz valahogy! Ati tavaly elkezdte pedzegetni, hogy jo lenne, ha elvegeznek egy supervisor tanfolyamot, ami egyaltalan nem hangzott marhasagnak, de mindig taszigaltam magam elott a temat. Viszont nem tetszett, hogy ket ev utan egyre kevesebbet keresek az ugynoksegnel, tekintettel arra, hogy minel gyorsabban dolgozol, annal kevesebb orad van. A dolgok akkori allasa szerint a fonokunk - akit a legnagyobb joindulattal sem neveznek supervisor-nek! - a hotel egyik vezetojenek az ismerose volt. Szegenykemnek, nagyjabol fogalma sem volt a takaritasrol de arrol sem, hogy ez a munka mivel jar. Itt nem csak fonoknek kell latszani, annak is kell lenni. Es hat annak, aki eleteben soha nem foglalkozott emberekkel, ez, mondhatni sehogyan sem ment. Allandova valltak a surlodasok kozte es a huszoneves karbantarto kozott, akivel egyebkent egy falubol szarmaznak as egy hazban is laknak itt, Londonban. A surlodasok hangos veszekedesse fajultak, aminek az lett a vege, hogy szegeny csaj levagta a kulcsat egy nap es haza viharzott, munka kozben! Gondolom ezzel azt akarta elerni, hogy a fonok kialljon mellette es csinaljon vegre rendet, mert ez a kolok valoban nem sokmindent csinal, azon kivul, hogy jo kapcsolatokat apol a fonokokkel...mondanom sem kell a csaj vesztett, kirugtak...
Ez tavaly november elejen tortent. Par nap mulva szolnak, hogy menjek be a hotel menedzserehez. Gyorsan lefuttatam magamban az elmult napokat: talaltam-e valamit, volt-e valami nagyobb stiklim...az eredmeny: nulla. :D Nyugodt szivvel mentem be tehat hozza, fogalamam sem volt, mit akar?
Rovidre fogom: felkert, hogy vallaljam el a supervisori allast. :))) ( Mellesleg, valoban ki volt teve egy cedula az oltozoben, de ki a fene olvasgatja azokat?) Szoval: jobb fizetes, heti ket szabadnap...tobb felelosseg... Fel volt dobva a pottyos, foleg ugy, hogy ket ev alatt volt alkalmam megtapasztalni, hogyan bannak a munkatarsakkal: az elso supervosiromat gyakorlatilag kivegeztek... Mondtam: kerek egy nap gondolkodasi idot. Ati szerint azonnal el kellett volna vallalnom, nekem azonban merlegelnem kellett. Rovid gondolkodas utan ugy dontottem: mit veszithetek? Ha ugy alakulnak a dolgok, mar lesz gyakorlatom, mehetek mashova vagy elvegezhetem vegre a tanfolyamot is...szoval igent mondtam. :)
Igy lett belolem supervisor, ambiciok nelkul! :)
A kalandjaimrol a kovetkezo fejezetben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése