Ott álltam tehát egy darab működő telefonnal ám ez nem segített rajtam, mivel én mindenhez szigorúan csak addig értek, amíg használom és nincs ez másként a telefonokkal sem... Ezt a készüléket pedig legalább 3 éve nem használtam...
Ennél jobban aggasztott az a tény, hogy nem tudtam elérni Attilát, hogy jöjjön haza és szerelje meg az én készülékemet, amikor is megcsörrent az a nyomorult! Láttam, hogy angol szám, gondoltam párom az - működik a telepátia! - de nem Ő volt, hanem az ÜGYNÖKSÉG! A nagyarcú hölgy telefonált, még románul is hajlandó volt velem beszélni, gondoltam, akkor nagy a baj! Végtelenül kedves volt -ez a tulajdonsága később teljesen elmúlt! :) - és közölte, hogy lehetőségem nyílik nekik dolgozni, amennyiben még aktuális a dolog. Örömömben alig kaptam levegőt, megpróbáltam palástolni de nehezen ment és hevesen bizonygattam mennyire szeretnék dolgozni, mondjuk ez igaz volt. A hölgy nem győzte eleget hangsúlyozni, milyen nehéz a szállodatakarítás - persze, hogy nem hittem neki - és előjött a korommal, amire én enyhén sértve megjegyeztem, hogy itthon is annyit dolgoztam, mint egy ló, miből gondolja, hogy ez nehezebb lenne. Végül megegyeztünk abban, hogy másnap kezdek és rövidesen visszahív hogy megmondja: hova menjek. Közben a netről sikerült lenéznem A HU-UK telefonszámát és riasztottam Adriennt, aki tudta Ati számát, így időközben Ő is megkerült és ketten örömködtünk. Ekkor azonban érkezett egy sms, ami rendkívül lakonikus volt: egy telefonszám és egy név: Ana. Mivel a készülék nem mentette el a telefonszámokat, így azt sem írta ki, hogy ki küldte én meg annyira ideges voltam, hogy erre nem is figyeltem, ezért rögtön arra gondoltam, hogy az ügynökség volt. Vissza is hívtam a hölgyet aki meglehetősen ingerült volt, hogy mit zaklatom, mondta, hogy ne aggódjak fogok dolgozni, Ő ugyan nem írt nekem semmit de mindjárt küldi az sms-t. Valóban:percek múlva meg is érkezett a szálloda neve, címe és hogy kit keressek. Teljes győzelem! - gondoltam. Végre Ati is megérkezett és elrohantunk egyenruhát venni majd megkerestük a szállodát a neten és kiderítettük, hogyan jutok oda. De akkor még mindig ott volt a rejtélyes sms, amit nem tudtam hova tenni! Ki a fene küldte? - morfondíroztam. Mindeközben kiderült, hogy a telefonomnak semmi baja nincs csak a Lebara-rendszer idétlenkedett és pár órára összeomlott, így Ati elkezdte az eredeti állapot visszaállítását - hiába: minden ilyen munka rámarad és menthetetlen anti-talentum vagyok ebben! :D - és a rejtélyes sms-t is Ő fejtette meg. Hosszan szemlélte a beérkezett üzenetet, majd megszólalt: A 35, az nem Málta hívószáma?
Mondom: De, miért?
- Mert onnan jött az sms - zárta rövidre életem párja a kérdést. És ekkor kigyúlt a fény! Hát ez a szám elsőszülött lányomé, akivel előző nap vesztem össze a hiányzó telefonszám miatt!
És ekkor - este fél 10-kor! - újra megcsörrent a telefonom. A kijelzőn az ügynökség száma villogott! Megállt bennem az ütő!
A többit a következő részben... :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése