Mint már írtam, szobalánynak lenni sajnos nem egy emelkedett dolog. Gyorsnak, pontosnak kell lenned és mindeközben még mosolyognod is kell! Hát ez az első napokban nekem nem nagyon ment... Szünet nélkül rohangáltam a vödreimmel és mivel kezdő voltam, én kaptam a legrosszabb szobabeosztásokat. Volt olyan nap, hogy minden szinten volt szobám, az alagsortól a 3-ik emeletig bezárólag. Minden szoba egy külön küzdelem volt, néha még ma is az. :)
Miközben megpróbáltam egyre rövidebb idő alatt megcsinálni egy-egy szobát a vége az lett, hogy a fene nagy akarásnak nyögés lett a vége, koknrétan! :D És akkor még nem említettem az állandó izomlázat, aminek köszönhetően minden egyes paplanhuzat önálló ellenféllé vált! Az ember akaratlanul is egyre dühösebbé válik, minden apró kis hülyeségen felhúzza magát és ettől még kevésbé halad előre; az egész olyan mint az iszapbirkózás...
Mert - és itt jön a másik ellenség! - kezdőként ott lohol a nyomodban a SUPERVISOR!
Ők azok az emelkedett emberek, akik ellenőriznek. Mindent. Kezükben kis ronggyal menetelnek és minden hibádra felhívják a figyelmedet. Hiba pedig mindig van! Mivel megpróbálsz haladni így gyakran előfordul,hogy valamit elfelejtesz: nem törlöd le a port az ajtó tetején vagy a fogasról, nem veszel észre egy pöttyöt az ágyneműn vagy a csapon. Ezek mind olyan dolgok, amikre otthon legyintenél mert ettől mondjuk még tudsz aludni de ezek itt nagyon komolyan veszik. Van amikor órákig sikálsz egy WC-t de mivel már csillagokat látsz nem veszed észre, hogy maradt benne egy tűhegynyi piszok. A supervisor viszont olyan, mint egy bűnügyi helyszínelő: azonnal rázoom-mol! És könyörtelenül visszaküld... nincs az az apróság, ami elkerüli a figyelmüket! Persze más dolguk sincs, mint ilyen apróságokkal foglalkozni, hogy maradt egy - EGY! - hajszál a fürdőszoba padlóján vagy valami szegélyen port találnak. A rendesebb supervisor megmutatja a hibádat, esetleg segít kijavítani, a nem rendes csak visszaküld. Azt szeretem, amikor a hibádat ezerszeresre nagyítják: mondjuk egy pötty a Wc-ben, számukra azt jelenti, hogy a WC rettenetesen koszos! Az ilyenektől idegösszeomlást kapok. Meg lassan üldözési mániád is lehet, hogy mindenki téged cseszeget...
Persze, mint mindenki, ők is csak emberből vannak és hamar ki lehet tapasztalni, hogy melyiknek mi a heppje. Ennek legmegfelelőbb módja ha te magad is részt veszel egy szobaátvevési szeánszon. Így egy csomó buktatót el tudsz kerülni mert látod, hogy mit néz tehát ezeket te is mind megcsinálod ha aznap ő van. :D
Vannak persze vicces dolgok: mondjuk felkínlódod az ágyneműt - aznap garantáltan a legszebb ágyad! - aztán kiderül, hogy fordítva tetted fel, a fejrész a másik oldalra került, pont a TV alá... Vagy: felkínlódod az ágyneműt, minden kész már csak a légfrissítő permet hiányzik, aminek a szórófeje pontosan olyan, mint az üvegtisztítós flakoné. Hanyag eleganciával kikapod a vödörből és az egész, hófehér ágyat lefújod... kék folyadékkal... mondjuk, akkor nem röhögsz ezen. Majd csak pár hét múlva, talán...
Szobalányként bármikor érhetnek meglepetések és ezek közül a legrosszabb ha valaki nem jön be dolgozni mert akkor a szobaszám az egekbe szökik! Erre a pillanatra nálunk sem kellett sokat várni, pontosan egy hete voltam ott, amikor az egyik lány beteget jelentett - azóta sem jött dolgozni - és a napi penzum 21 szoba lett. A pánik sok mindenre jó, így pl. olyat is ki tudsz hozni magadból, amire addig azt hitted, hogy nem vagy képes. Én délután 4-re végeztem 18 szobával, azért nem többel, mert a magyar supervisor felajánlotta, hogy segítségképpen 3 szobát másnak ad. Hálás voltam a segítségért, később kiderült, hogy nem kellett volna. Előtte pár nappal jött egy másik magyar nő, akinek szintén 21 szobája volt és esze is, mert nem adott le egyet sem. Igaz ő egy órával később végzett. Én rettenetesen el voltam szállva magamtól meg a 18 szobától! Másnap jött az ügynökség jeles képviselője és azt hittem meg lesz velem elégedve de nem ez történt. Lakonikusan közölte velem, hogy jó lenne ha összekapnám magam, mert még az új nő is többet csinál mint én és és ugye 3 ás fél szoba óránként, ne felejtsem el! Azt hittem megütöm! Nem tettem csak dühösen megcsináltam a 10 szobámat, nagyon gyorsan - 2-kor már végeztem is - és nagyon csúnyán néztem a magyar supervisorra... Ha lehetett volna, bevágom magam mögött a szálloda ajtaját de nem lehetett... Csak lassan, méltóságteljesen csukódott be utánam. Azóta nem adok le szobákat, senkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése