Senki se értse félre eddigi hallgatásomat, nem tűntünk el, nem adtuk fel csak egy kicsit összetorlódtak az események. Következzen most egy rövid összefoglaló az én munkavállalásomról és annak nem egyszerű lépéseiről.
Aki kijön külföldre az elsősorban a honfitársaitól vár segítséget, hogyan és merre induljon el munkát találni. Pedig az elmélet egyszerű: rengeteg ügynökség van, amely munkaközvetítéssel foglalkozik, bemégy, regisztrálsz aztán beállsz dolgozni. És kész! Persze valójában a dolog nem ilyen egyszerű és az ember szeret biztosra menni meg minél hamarabb munkába állni, mert az idő az bizony pénz és itt Londonban főleg az! Ezt azonban csak azoknak merem ajánlani, akik biztos nyelvtudással érkeznek Angliába. Az ügynökségek ugyanis telefonon jelentkeznek, jobb esetben sms-t vagy e-mail-t küldenek és hát ha nem tudsz jól ( hangsúlyozom:JÓL) angolul, nagyjából annyi esélyed van megérteni amit mondanak a telefonban, mint a macskanyávogást. :) A másik nehézség az ügynökségekkel kapcsolatban az az, hogy fogalmad sincs melyik milyen munkaközvetítéssel foglalkozik. A bőség zavara miatt aztán én is itt álltam, mint az a bizonyos testrész a lakodalomban és fogalmam sem volt merre induljak, hova nyissak be? Ráadásul ha sok helyre jelentkezel végül már azt sem tudod ki hív vissza és mit akar! :D
Marad tehát a másik variáció, mely szerint fizetsz a munkaközvetítésért de ebben sem mindegy, hogy kit választasz! London ugyan giga-mega város de azért nem olyan nagy, hogy ne tudnád hova, ki által juthatsz be. Lehet tudni, hogy ki melyik szálloda-láncnak szállít embereket és mindenki ismeri a tarifákat is.
Most következzen az én sztorim.
Mikor megérkeztünk az egyik lakótárunk felajánlotta, hogy töltsek ki egy jelentkezési lapot abba a hotelbe amelyikben dolgozik, nem ígér semmit de beadja. Két napig vártam, semmi visszajelzés. Gondoltam jó: jöjjön a fizetős de ne legyen nagyon drága. Van itt egy fickó, aki ugyan azt írja magáról, hogy nem kér egy forintot sem a segítségért, ami valóban igaz, mert nem forintot hanem fontot kér. 50 fontért "segít": ír neked olyan CV-t angolul, hogy hér nyelven beszél! A CV egyébként nagyon fontos itt Angliában és nem mindegy hogyan van megírva! Ha valaki ismeri azt a technikát, elég szép kis pénzt kereshet vele. Mivel az utóbbi időben elég sokan érkeztek munkavállalás céljából Londonba a szállodai munkákkal foglalkozó ügynökségek jelentős része kér CV-t és angol referenciát, sőt most már a legtöbb esetben bele is kérdeznek az önéletrajzodba! Eddig ez nem volt...
Nos tehát fogtam az 50 fontomat és kértem egy időpontot ettől az úriembertől, ami nem ment elég könnyen, merthogy nagyon elfoglalt a "drága" , így mondta, hogy menjek ki egy közeli bevásárló központba, ott kávézik a felesége, adjam neki oda a pénzt, oszt jó van! Mondom: nekem nem ilyen egyszerű, szeretnék kérdezni ezt-azt, szóval nagy nehezen ráállt a személyes találkozóra. Én pontosan érkeztem ő fél órát csúszott, megvártam. Megérkezett, kinyitotta a neje szalonját, közben közölte, hogy utálja Londont, elvette a pénzt és azt mondta, hogy : szia. Mondom várjunk már egy picit, hogy is lesz most? Nagyon egyszerű: megírja a CV-met, elkezd a nevemben pályázni aztán megyek dolgozni. Ő adja az angol referenciát, minden lenyomozható szóval ne aggódjak. Mondom: ezek szerint már itt dolgozom Nagy-Britanniában? Válasz:igen. Mondom: jó, de még tb-számom sincs mire ő: mondjam azt, hogy elhagytam. Na ekkor kellett volna visszakérni a pénzemet, oszt jól rávágni az ajtót de nem tettem meg csak hazáig martam magam, hogy mekkora egy barom vagyok! Nem szeretek hazudozni főleg nem egy idegen országban! Másnap korán reggel - 7 -kor!- küldtem egy sms-t: ne pályázzon a nevemben, mert ilyen kondíciókkal én nem tudom vállalni ezt a megmérettetést! Válasz: már elkezdte... Egyébként meg nem érti, mi a problémám, ő mindenre felkészített! (sic!)
Valószínűleg van egy konkrét számítógépes programja, amellyel a hirdetésekre válaszol. Hát azt a napot max. az ellenségeimnek kívánom! Folyamatosan csörgött a telefonom és ékes angolsággal jelentkeztek be az ügynökségek én pedig nem értettem szinte semmit! Belekérdeztek abba az önéletrajzba, amelyet még én sem ismertem(!) a végén már mindenkinek azt válaszoltam, hogy már találtam munkát, köszönöm az érdeklődést! Totál gáz volt és kaptam egy kisebb gyomorfekélyt, ill. a gutaütés is bekopogtatott néha... nem ragozom: úszott 50 fontom, munkám sem volt és még nem is reklamálhattam, hiszen az én hibám, hogy nem tudok jól angolul! Délután 5 körül megkaptam az angol CV-met ettől a drága jó embertől és ekkor derült ki, hogy én már 3 éve itt vagyok Londonban és úgy takarítok, mint senki más!!!! :D Mondjuk akkor egyáltalán nem találtam viccesnek a szituációt...
Ez volt tehát az első ilyen próbálkozásom és egyben az utolsó is mivel az a csaj, aki 150 fontot kér a szállodai munkaközvetítésért - igaz csak akkor kell kifizetni, ha felvettek - velem nem foglalkozott, mivel elmúltam 45. Mondjuk az ő szolgáltatása sem életbiztosítás, hiszen ha valamiért nem tudod teljesíteni az elvárásokat hamar kiteszik a szűrödet, oda a pénzed és még munkád sincsen! Szóval nem egyszerű!
Az iwiw-en találtam egy nevet és egy telefonszámot, egy szállodai munkákkal foglalkozó cégét. Felhívtam, beszélt magyarul is. Kedves volt, mondta menjek be. Bementem. Kiderült, hogy egy románokat kiközvetítő cégről van szó. Heuréka! Végre hasznát veszem a román nyelvtudásomnak! Nagyon kedves volt, kitöltetett egy jelentkezési lapot, referenciát nem kért, mondta nem reménytelen a dolog, menjek haza és ha nem jelentkezik hét végéig hívjam vissza hét elején. Nem jelentkezett, én napról napra őrlődtem itthon, hogy biztosan öreg vagyok már ehhez a munkához, meg minden itteni munkához,végül kedden felhívtam. Mondta, hogy jelenleg nincs semmi a számomra mert csak angolul jól beszélő takarítókat keresnek az 5 csillagos szállodáikba de legyek türelemmel. Jó! Volt egy másik ügynökség nevem is, gondoltam addig elmegyek azokhoz. Közben egy másik lakótársam szólt, hogy ahol ő dolgozik vanfelvétel, megkérdezi és szól. Újabb egy nap remény. Megkérdezte: nem volt. Pénteken - már éppen készülődtem a másik ügynökséghez - telefonáltak az előzőtől, hogy tudok-e szombaton reggel kezdeni, ha igen azonnal menjek be! Szó szerint repültem a boldogságtól! Leadtam az összes papíromat, mindent megbeszéltünk, pár szót még váltottunk, amikor szólt a másik hölgy, hogy mégsem kell mennem másnap majd szólnak hétfőn...
Na innen folytatom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése