Ezzel a érzéssel sajnos mindenféleképpen találkozni fogsz ezen a helyen és egyáltalán nem biztos, hogy segítség nélkül átbillensz a holtponton. Nekünk jó, hogy ketten vagyunk mert ha az egyikünk átmegy depibe a másik segít neki. Az is jó ha előveszed az öniróniádat és a humorérzékedet, különben nem megy a dolgok áttekintése vagy legalább is zavaros lesz. Bennük szerencsére mindkettő megvan, ha kell tudunk saját magunkon vagy a másikon rötyögni!
Szóval mi azt hittük, hogy majd fogjuk magunkat, besétálunk az agencyk-be és hipp-hopp találunk munkát. Nem állítom, hogy ez nem így működik másoknál de én arra vállalkoztam, hogy azt írom le, amit mi tapasztaltunk és tettünk! Tehát ez a mi verziónk így két hét után, aztán lehet, hogy a jövőben már sokkal okosabbak leszünk! / Ezt persze így konkrétan nem merem előre bevállani!/ Kezdem Ati munkakeresésével! Neki itthonról intéztek munkát, egy angol úr keresett ezermestert, potom 50 fontért közvetítették neki a munkát. Mondjuk ennyit megér, hogy az ember ne a bizonytalanra jöjjön ki. Tehát a lényeg, hogy itt minden "segítségért" fizetned kell!
Tony-val a kapcsolatot telefonon kellett felvenni még otthonról és ez már elég érdekes feladatnak ígérkezett, mert angol nyelvtanfolyam ide, oda: Ati annyira izgult, hogy szinte magyarul is elfelejtett! / Mondjuk én sem jeleskedtem volna a helyében! :) / Végül megoldottuk a helyzetet: a lányom felhívta Tony-t, elmagyarázta neki, hogy egy héttel később jövünk, tud-e várni? Tony mondta, hogy igen de mihez ért, mire a lányom: mindenhez! Ezzel Ati sorsa megpecsételődött! Péntek délután megérkeztünk, szombaton délután minden bátorságunkat összeszedve felhívtuk Tony-t, aki - jó angolhoz híven, hála a nagyon jó istennek! - természetesen nem vette fel a telefont, viszont rövidesen küldött egy sms-t! Olvasni szerencsére tudunk, így megtudtuk, hogy hétfőn du. meglátogat minket! Kicsit megnyugodtunk, nincs veszve minden!
Elérkezett a nagy találkozás! Ati összeírt néhány mondatot amire úgy gondolta, hogy szüksége lehet és a megadott idő előtt pár perccel kimentünk a ház elé, ahol legnagyobb meglepetésünkre már ott találtuk az urat, aki hamisítatlan angolsággal köszöntött minket! Mi annyira már nem voltunk magabiztosak de ketten együtt kiókumláltuk, hogy mit kérdez, szerencsére mindent megértettünk, Ati elhadarta a betanult szöveget. Sokat nem líráztunk, Tony mondta, hogy ok., van-e busz-menetrendünk? Természetesen nem volt de a párom mondta, hogy van net! Hurrá - mondta Tony - majd betömegeltünk a lakószobánkba, hogy megnézzük, hogyan juthat el másnap Attila a megadott címre. Eddigre azonban olyan szintre emelkedett az izgatottságunk, hogy konkrétan remegett a kezünk és Attila ebben az idegállapotban az ÉN lap-topomat nyitotta fel, amelyről tudni kell, hogy a billentyűzete nem egészen olvasható, mivel én írásra is használom!!! Ekkorra azonban én már nem voltam a szobában mert Tony aggódott az autója miatt, nem azért mert ellopják, hanem mert nem volt parkolócédulája, így előzékenyen felajánlottam, hogy kimegyek őrizni a Mercit. /Jobb is volt így, mert az ember nem szeret élete párja előtt bénázni; én sem szeretem ha Ati hallja, amint rossz angolsággal szerencsétlenkedek!/
Szóval a lap-topnál hagytam abba: ott álltak ketten és szemlélték a billentyűzetet amelyen nem látszik elág sok betű, de hát én vakon gépelek, nekem nem kell! A két férfi persze feladta, Tony inkább felírta a címet, meg a busz számát, majd mint aki jól végezte dolgát: távozott! Az első lépést megtettük... de még hátra volt egy-kettő!
Londonról tudni kell, hogy a közlekedése elég bonyolult, ahhoz hogy tájékozódj elengedhetetlen a post-cod, mert minden kerületnek, városrésznek más-és más. Az utcanév semmire sem jó, mert sűrűn előfordul, hogy ugyanazzal a névvel mondjuk 40-szer találkozol. Nos Atinak másnap reggel fél 10-re kellett mennie, egy Green Man Pub nevű műintézmény elé! Megvolt a városrész neve a busz száma... de nem találtunk Green Man pub-ot! Vagyis találtunk, kb 30-at, de egyik sem volt azon a városrészen!!! A Google-map-pal pásztáztuk a környéket - ez jó, mert minden istenverte kifőzdét is megtalálhatsz vele! - ketten gúvasztottuk a szemünket, ami a monitortól már olyan piros volt, mint a házinyúlé - és egyszerűen nem találtuk! Kb. 3 órás közös erőfeszítés után Attila úgy döntött: sms-t ír Tony-nak és belátja, hogy egy balfék de nincs meg az a rohadt kocsma! Addigra az idegesség a tetőfokára hágott, így szerencsére az sms-t a drágám saját magának küldte el, majd teljes letargiában beírta a Google-keresőbe a pub nevét. És mit tesz isten: ott viribolt az a dög kocsma, csakhogy a pontos neve THE Green Man Pub volt, ezért nem találta a rendszer... SMS Tonynak- akkor derült ki, hogy az előzőt meg sem kapta! :D - mi boldogan ölelekeztünk: végre minden akadály elhárult, Ati mehet próbamunkára!
Másnap reggel pontban 6.50-kor kaptunk sms-t Tony-tól, hogy vészhelyzetet kell megoldania, Attila maradjon otthon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése