Röviden megpróbálok mindenkit felkészíteni az utazásra, főleg azokat,akik még nem repültek. Ati is ezek közé tartozik és hiába nyugtatgattam, hogy minden gép földet ér valahogy, nem lehettem túl meggyőző mivel ragaszkodott az utasbiztosításhoz. Ha lezuhanunk, legalább a kölkök örököljenek valamit utánunk! :)
Szóval megindultunk nagy erőkkel korán reggel, hogy legalább a indulás előtt 2 órával a reptéren legyünk. Muszáj elmondanom, hogy Ati vonszolta a két nagyobb bőröndöt, amelyek gurultak ugyan de a súlyuk miatt folyamatosan felborultak. A nyakába akasztva himbálózott még a degeszre tömött lap-top táska, így leginkább egy volgai hajóvontatóhoz tudnám hasonlítani de nem mertem elénekelni neki az " ehej úhnyemet" mert így is elég rondán nézett rám! :D
Bezörögtünk Ferihegy I-re, ami azért jó, mert nem kehet benne eltévedni! Még kezdő utazóként sem! Ati azzal leplezte idegességét, hogy folyamatosan a légitársaság kisasszonyát zaklatta különféle kérdésekkel. A biztonsági kérdéseknek mindenki otthon utánanézhet a neten, mit vihet magával a kézipoggyászban, így ezzel nem untatok senkit. Viszonylag gyorsan becsekkoltunk és elindultunk a 10-es kapuhoz ahol először azt hittük, hogy rossz helyre álltunk, mert alig lézengett ott pár utas rajtunk kívül! Még mindig rejtély számomra, hogy a tengeteg utastársunk hol töltötte a közel 40 percet ám egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy tele van a terem és mindenki a londoni gépre akar felszállni. Így aztán hiába voltunk ott időben már csak a sor végén volt helyünk, ami azért is rossz,mert így a gép első felében - közvetlenül az orr részben kaptunk helyet és minden ablak melletti ülés foglalt volt. Ez azért nem jó, mert nem látsz semmit az alattad futó tájból és mert gyakorlatilag olyan,mintha a pilóta fülkében ülnél így minden manőver - fel-, leszállás, dőlés - valóban nagyon életszerű és sok esetben nem kellemes!
Ha van időd eldöntheted, hogy hova ülj és a tájat figyelve nem arra koncentrálsz, hogy éppen emelkedsz vagy süllyedsz - én ez utóbbit egyáltalán nem kedvelem!
Ráadásul közvetlenül a hátunk mögött ült egy anyuka egy két éves forma kisfiúval és bár szeretem a gyerekeket, ez a kisfiú gyakorlatilag végig visította az egész utat. Hát nem volt kellemes. Végül minden gond nélkül leszálltunk Lutonban. Kicsit aggódtunk, hogy majd vám, meg hatóságok de el kell mondanom, hogy úgy mentünk át az egész reptéri ellenőrzésen mint vajon a kés! Mivel uniós tagállam vagyunk, egyszerűen csak leellenőrizték az útleveleinket, hogy nem vagyunk-e körözött bűnözők - nem voltunk - aztán köszöntek és mehettünk a csomagjainkért! Ennyi!
Hacsak nem vagy nagyon jártas a térképolvasásban vagy a tájékozódási futásban, jobban teszed ha kérsz reptéri fuvart. Először mi is azt terveztük, hogy majd egyedül nekivágunk Londonnak de aztán kiszámoltuk, hogy a busz-, és metrojegyek szinte pontosan annyiba kerülnek, mint a Hu-UK által ajánlott 35 font és jobban járunk ha elsőre egy tapasztalt emberre bízzuk magunkat. Jól tettük. Mikor leszálltunk a telefonon már ott volt az üzenet, hogy a sofőr vár minket, hívjuk fel. Megtettük, mondta, hogy a kijáratnál van, kezében táblával! Hurrá! Csak azt nem mondta, hogy a táblán nem a mi nevünk lesz, hanem egy másik utasé, így némi szédelgés és telefonálgatás után megtaláltuk azt a sofőrt aki Nagy Erzsébetet várta, akik nem mi voltunk! :D Végül mindenki megkerült, csomagok az autóba: irány London!!!
Innen folytatom! Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése