2011. október 30., vasárnap

Érkezés...

Luton egy picike reptér London közelében. Az első meglepetés ami itt érhet, az az időjárás, nem véletlenül lehet beszédtéma az angolok között már évszázadok óta! :) Az ember arra készül, hogy itt minden hideg meg ködös és ha még nem járt itt, úgy is öltözik! Hát nem kellett volna!!! A megérkezésünkkor olyan meleg volt, hogy megijedtem: miért nem hoztam rövid ujjú cuccot is magammal! Nos, azóta is ebben az ellentmondásban vagyunk, mert London - a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem hideg, sőt! Még ha borult az idő, akkor sincs hideg, az otthoni értelemben! A bőrkabát mondjuk jó, de alá egyáltalán nem kell beöltözni, mert perceken belül folyik rólad a víz! Legalábbis, így ősszel nem, a telet meg majd remélem lesz lehetőségem megírni! :)
Miután megtaláltuk az autónkat és lehámoztuk magunkról a fölösleges ruhadarabokat azt váruk, hogy egyszer csak ott hever előttünk az brit főváros de nem ez történt! Meglehetősen hosszú autókázás után egyszer csak elkezdtek szaporodni a házak de sehol egy felhőkarcoló vagy valami, ami arra utalna, hogy egy tízmilliós nagyvárosban lennél. Hirtelen úgy éreztük magunkat, mintha valami díszletbe pottyantunk volna egy filmezés során: elkezdtek jönni velünk szemben az egyszintes angol sorházak, tipikusan egyformák, már-már unalmasak! Van amelyik szebb van amelyik csúnyább de mindegyik egyforma! Nagy-London, mint egy szégyenlős öreg hölgy, rejtve maradt előlünk! Később rájöttünk, hogy meg kell küzdened ahhoz, hogy megláthasd!
Igazából nem volt mit csodálni és ez picikét lehangoló volt. Leginkább azon izgultunk, hogy a mi szállásunk vajon jobban vagy rosszabbul néz-e majd ki mint azok a házak, amiket addig láttunk? Végül, követhetetlen útvonalat bejárva, késő délután megérkeztünk a szállásunk elé! Hát elég lehangoló élmény volt... elsőre. :( Erre fel kell készülnöd még otthon de rájöttem, hogy ez mit sem ér, mert maga a valóság itt válik kézzelfoghatóvá. Mondjuk, aki esetleg volt koleszos, - pl. az egyetemen - mint jómagam - nagyjából el tudja fogadni a helyzetet ha kellő iróniával tekint mindenre.Ehhez azonban idő kell hiszen az én esetemben elmúlt már 30 év és hát az ember vagy visszafiatalodik, nagy hirtelen vagy kétségbeesik.. Ez utóbbit nem ajánlom!
Ne értse senki félre amit írok mert nyilván nem 5 csillagos szállodát vár az ember! De egy bizonyos életkor felett szerintem elég nehéz azzal szembesülni, hogy össze leszel zárva 8 idegennel és már nem élhetsz úgy mint otthon, ahol azt engedsz be a lakásodba vagy a házadba akit Te akarsz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése