Korábban említettem az iszapbirkózást, nem véletlenül. Az elején valóban azt érzed, hogy szemben úszol az árral és ez valóban így is van. A küzdelem valójában addig tart, amíg ki nem alakul a saját ritmusod, amíg rá nem érzel a dolog ízére, hogy úgy mondjam. Senkit nem akarok azzal áltatni, hogy az a folyamat gyors, nálam például még mindig tart pedig már 8 hete dolgozom! Úristen! Kimondani is sok...
Nekem az első két hét alatt sikerült beszereznem szinte minden fajta sérülést: tövig beszakadt a körmöm, felhasadt a bőt a hüvelykujjam ujjbegyén, a nyomorult balerina cipő pedig úgy feltörte a lábam, hogy menni is alig bírtam nem hogy takarítani. Mindenütt kék-zöld foltok bizonyították a napi küzdelmet az ágyneművel, a porszívóval és más egyéb tartozékokkal. Hol volt már a napi smink - kis ceruza, kis pilla spirál, amikor konkrétan is úgy néztem ki, mint egy kivörösödött őrült, akiről ömlik a víz! Már csak a fekete festék hiányzott volna és nyugodtam elmehettem volna bozótharcosnak, tuti felvettek volna! :D
Nem tudom hány liter folyadékot veszítettem napközben de biztosan nagyon sokat, mert a vízpótlásom az felszökött az egekbe. Otthon, már koromnál fogva is volt egy kis súlyfeleslegem, nem sok, csak pont annyi, ami már zavaró. Nos ennek leküzdéséhez itt nem kellett natur joghurt, meg: estehatutánnemeszem koncepció! Pikk-pakk ledobtam a felesleget, nyugodtan ehetek éjszaka is bármit, meg sem látszik rajtam. Másnap úgyis lemegy, mit megy! - lerohan rólam. Már annyira szembeötlő a diferencia, hogy a lányom is rám szólt:egyek rendesen! :) A szolgálati gatyámból gyakorlatilag már kiesek, persze, mert amikor vettük hallgattam Atira, hogy kényelmes legyen a gatya, ne feszüljön. Hát most nem feszül és gyakorlatilag csak akkor találkozom a nadrág anyagával, mikor legugolok vagy rohanok a lépcsőn! :)
Legközelebb innen, most alvás, mert holnap újra munka...hurrá!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése