Összegzés

Mostanában nem jelentkeztem de a blogírást megakadályozta, hogy most van a férfi kézi EB, így azzal voltam elfoglalva, hogy valahogy megnézhessem a meccset a neten, ami higgyétek el nem egyszerű. Ráadásul a hotelben sem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna, annak ellenére, hogy valóban eljutottam arra a szintre, hogy már nem küld vissza a kis déli lány. Az az igazság, hogy itt is pofára mennek a dolgok. Ha valakinek nem vagy szimpatikus akkor lehetsz te a világ legjobb takarítója, akkor sem fog szeretni. Ennek köszönhetően sikerült megkapnom a legrohadtabb szobabeosztást, naponta előfordul hogy tíz helyen kapok szobát és természetesen nem tudom hozni a kötelező 15 perc/ szobát. Erre jön az ügynökségtől a kis hölgy és nemtetszésének ad hangot, hovatovább megfenyeget: amennyiben nem tudom tartani a szintidőt, repülök. A másik nőt valamiért jobban kedvelik,mint engem. Persze neki három szinten vannak a szobái, két szekrénnyel, két porszívóval, így könnyű! És ha ez még nem lenne elég, berobbant a derekam és fájdalomcsillapítón élek, úgyhogy nem vagyok valami rózsás kedvemben... őszintén szólva...
Saját tapasztalat, hogy mivel kelet-európaiakkal vagy körülvéve, itt is ugyanaz a mentalitás érvényesül, mint otthon! A legtöbben a nyelvhiányt seggnyalással próbálják helyettesíteni és mivel nagyon fiatal kislányok a főnökeink, sokszor bedőlnek ennek. Ez ellen nem nagyon tudsz tenni, mondjuk én nem is akarok. De piszok rosszul tud esni, na!
Mindenesetre arra jó volt ez az egész, hogy megtanuljam: egyetlen pillanatra sem hiheted azt magadról, hogy mindent ki tudsz rázni a kisujjadból. Minden egyes nap újabb és újabb kihívás, soha nem lehetsz biztos abban, hogy nem hibázol. Lehet ugyan rutint szerezni és akkor csak abban az esetben nem végzel időre, ha minden pillanatban konkrétan elgáncsol valaki de ez a rutin, sajnos nem elég ahhoz, hogy mindig elégedettek is legyenek veled!
Hát most így első dühömben ennyit. Egy biztos:én nem adom fel! Soha!
Legközelebb talán majd pozitívabb leszek...remélem...