A szobalánynak sok ellensége van, megpróbálom sorba szedni őket. Kettőt már említettem: az időt és a suprvisort de sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy ezzel még nincs vége!
A szobalány következő legnagyobb ellensége: a FOLT! Amelyik, természetesen mindig abban a pillanatban kerül elő, amikor a leginkább nem számítasz rá és mindig akkor, amikor már felküszködted a huzatot a paplanra. Ha az ágynemű egyik oldala foltos, mérget vehetsz rá, hogy a másik oldala is az lesz...ha nem akkor ki lesz szakadva. Tegnap nekem a - szerintem- legkisebb szobában 5 paplanhuzatból 4 volt defektes. Közel álltam az agyvérzéshez...
A szobalány másik nagy ellensége: a HAJSZÁL(ak)! Na, ezek aztán mindenhol ott vannak! Kezdve az ágyneműtől a fürdőszobáig. Megmondom őszintén, a mai napig nem értem: valaki idejön Londonba, mondjuk shoppingolni, mondjuk két napra, ebből egy éjszakát a hotelben tölt. Ez idáig rendben van. De ha valaki megtudja magyarázni nekem, hogy miért kell ez alatt az egy éjszaka alatt hajat mosni...??? Ahelyett, hogy elmenne várost nézni, de nem!Mikor meghallom a folyosón a hajszárító hangját,már rángatózik az arcom! :)
A szobalány ellensége: a POR! Jön mindenhonnan: légkondiból, ágyneműből ég tudja honnan! A küzdelem, hogy megszabadulj tőle, folyamatos, az eredmény kétséges és egyáltalán nem tartós!
Következő ellenség: a LÉGKONDI! Nem is akármilyen! A testhőmérsékleted ugyanis már ez első szoba befejezését követően eléggé megugrik, így amikor felhevült testtel gyanútlanul belépsz a következőbe, az olyan érzés, mintha egy frigóba mennél be. Így nem kell sok egy alapos megfázáshoz, amely aztán tartóssá is válik és nagyon nehezen szabadulsz tőle. Otthon húsz év alatt egy nyomorult influenzát nem sikerült összeszednem, itt a második héten megfáztam, aztán még egyszer és még egyszer... Ez sajnos nem hotelfüggő, mindenütt így van! Megkérdeztem!
A szobalány ellenségei közé lehet sorolni: a trehány vendéget, a több napig a szobában tartózkodó vendéget - ne tudjátok meg! -, az állandóan elfogyó WC-papírt, tusfürdőt, kézmosót, szemetes zsákot, stb., stb....
A szobalányoknak két barátja van. Az egyik a linerporter, ha jól bánsz vele. A linerporter az, aki gondoskodik a mindennapi ágyneműről és ha jóban vagy vele, vagyis nem rohangálsz beárulni, mert mondjuk nem hozta azonnal a cuccost akkor mindenben segítségedre lehet a továbbiakban. Például segít lehúzni az ágyneműt, így ő is halad, meg te is. Szóval velük nem árt jóban lenni! :D
A másik barát: Henry! Sajnos Henry nem egy angol lord, fehér lovon. Henry egy mezei porszívó. Valószínűleg egész Angliában ez az egyfajta létezik, mert mindenütt ugyanezt használják. Maga a készülék kerek, gurul és az angolok humorérzékére jellemzően van szeme, szája és az orra helyén van a cső. Leginkább a Mikrobi kis robotjára emlékeztet és azért szeretem, mert ha előkerül az azt jelenti, hogy nincs több szobád aznapra! :D
Összegzésképpen azt mondhatom, hogy amennyiben szobalány akarsz lenni, légy türelmes és próbálj meg másképpen gondolkodni. Fogd fel az egész melót úgy, mint egy megmérettetést amelynek a végeredménye egy szép, tiszta szoba. Nagyjából akkor rázódtál bele igazán a munkába, ha már nem kapsz infarktust attól a ténytől, hogy 20 szobát kapsz egy napra, amikor nem letámadod a munkaterületed, hanem megtervezed a munkádat. Nálam az a hatodik héten következett be, valamiért átállt az agyam és már nem hadakoztam a meló ellen, hanem azt éreztem, hogy már képes vagyok megfelelni az elvárásoknak. Persze buktatók mindig vannak, mert amikor eljutsz a fent említett emelkedett állapotba, akkor nagyképű leszel és a következő időszakban semmi sem fog sikerülni! A problémát most orvosolom, de nem egyszerű feladat...:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése