Mélypont...

Azzal fejeztem be, hogy az ember az első holtpont után eljut a másodikhoz... Nos, most éppen ebben leledzem. Ez konkrétan azt jelenti, hogy már sokkal gyorsabban dolgozom de valamiért még mindig nem működik a dolog gördülékenyen. Ennek ellenére örömmel jelenthetem, hogy az elmúlt héten sikerült beállítanom saját egyéni csúcsomat: 9-től délután fél négyig 21 szobát csináltam meg! :) Igaz taccsra vágtam magam a szabadnapom előtt, még most is nyögöm. A hatékony munkavégzést a szobalány számára nagyban meghatározza, hogy milyen szobákat kap és természetesen nem is én lennék, ha ezzel is minden rendben lenne... A dél-európai supervisor - szándékosan nem írom le az ország nevét, egyelőre még ott dolgozom, a lényeg, hogy válság van benne, mármint az országban - szóval ez a kislány - huszonvalahány éves! - nekem rendszeresen úgy osztja a szobákat, hogy azok még véletlenül se legyenek egy helyen vagy pedig leküld az alagsorba, ahol csupa kicsi szoba van. Jó, az ember egyszer-kétszer elvisel, aztán már előre tiszta ideg, aztán üldözési mániája lesz, majd elkezdi utálni az illetőt...most éppen itt tartok. Ma például a hotel valamennyi öt emeletén volt szobám, cikk-cakkban persze, nehogy már egyszerű legyen(!), úgyhogy egész nap azon elmélkedtem, hogy miért utál ez a lány engem ennyire? Lehet persze, hogy nem utál, csak nincs tisztában a szoba elosztás rejtelmeivel de engem kifejezetten irritál és akkor még finoman fogalmaztam... Amennyiben ilyen lelkiállapotban dolgozol, úgy a tested is ennek megfelelően reagál, magyarul alig bírsz felemelni egy rohadt paplant! Ennek ellenére hoztam a szintet de iszonyú kínok között. Egész nap duzzogtam, a nap végén a kislánynak is feltűnt, meg is kérdezte, hogy csak nincs valami bajom? Mondtam: semmi, azt nem mondhattam amit konkrétan gondoltam! :D
Persze azért történnek jó dolgok is! A hotel vezetése elunta az említett supervisor, már-már elviselhetetlen kukacoskodását a foltok megítélésével kapcsolatban! Talán már mondtam, hogy számára a legkisebb folt vagy pötty is maga volt a vég! Rosszabb volt mint egy helyszínelő: próbálkoztam a jelentéktelen kis pöttyök eldugásával de szétszedte az ágyat darabokra és tutira megtalálta! Végeredmény: csere. A dolog azonban nem csak minket, szobalányokat érintett rosszul hanem az arab mosodát is, amelynek a vezetője - egy idősebb arab úriember - az utóbbi hetekben egyre többször látogatott el hozzánk és cseverészett el a szintén arab menedzsmenttel, gondolom arról, hogy mi a francnak küldjük vissza a tiszta ágynemű igen jelentős részét? Mert persze van benne olyan, amely valóban nagyon hajas,koszos vagy szakadt. Az ember ezeket automatikusan kiválogatja. De a kislány áldásos tevékenységének köszönhetően az elmúlt héten eljutottunk arra a pontra, hogy délutánra már elfogyott az aznapi készlet! A linerporter - akinek a feladata az ágynemű kiosztása, adagolása és összegyűjtése, majd megszámlálása és bezsákolása - a haját tépte és átkozta a supervisor kislányt, többször megjegyezve, hogy biztosan fejre ejtették kiskorában vagy valami más súlyosabb trauma érhette! Ennek hangot is adott a hotel helyettes vezetőjének, aki magához rendelte a supervisort és néhány általa koszosnak ítélt ágyneműt, mondván: mutatná meg hol a folt??? Szegény kislány megizzadt rendesen mire megtalálta az inkriminált pöttyöt, mire a menedzser meghozta a verdiktet: ezeket a foltokat mostantól nem nevezzük foltnak! A supervisor, szegény összeomlott, el is ment mindjárt szabadnapra - kettőre! :) - mi pedig imába foglaltuk a menedzser nevét!
Az örömünk nem tarthatott sokáig! A supervisor visszatért és most már nem az ágyneművel foglalkozik - ma legalább négy pöttyösöm átment! :) - hanem a fürdőszobával...mert ott is vannak pöttyök... a fenébe! De nem adom fel! Hátha abba is beleszól a menedzsment...:D